„Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (10.)
Ha írok egy szösszenetet „fészbúkra”, aznap tizenöt ember „likeolja”, ha netán felteszek pár új családi képet, azt majdnem húsz ember. Ha mondjuk, Geszti Péter írja ki, hogy mindenki nézzen X-faktort, azt már háromszáz ember „likeolja”, és a Family Guy „fészbúk” oldalán feltett új képekre 20.816 ember mondta (ez esetben klikkelte) azt, hogy neki ez tetszik. Persze nem kell ahhoz internetes közösségi oldalakon lógni, hogy az ember tapasztalja, mekkora megfelelési kényszer él bennünk, vagy csak egyszerű vágy az elfogadásra, a másik ember érdeklődésére és tetszésére. Szeretnénk tetszeni egymásnak, hiszen így leszünk valakik és így érünk valamit, sokszor még olyan szokásokat is felvéve, amik nem is mi vagyunk, olyan dolgokat is megtéve, amit csak ezért a tetszésért teszünk. Tetszeni másoknak, vagy így vagy úgy, sokszor nem válogatva az eszközökben, ez ennek a mai kornak az egyik legnagyobb társasjátéka. Megjátsszuk, eljátsszuk, mert tetszeni akarunk. Elképzeltem, ahogy valaki felrakja a „fészbúkra” azt a videót, amin éppen egy 3 méteres szakadékot próbál átugrani. Nekifut, elrugaszkodik és ugrik, száll a levegőben s megjavítva saját eddigi rekordját 2,5 métert sikerül ugrania. Ez a videó több mint 10.000 embernek tetszik, sokan szólnak hozzá, megdicsérik, hogy milyen ügyes volt, milyen szép íve volt az ugrásának, és hogy fél méterrel nagyobbat ugrott, mint eddig bármikor. Kár, hogy nem próbálhatja meg újra, hiszen lezuhant, mert még fél méter hiányzott a másik partig. Tetszeni másoknak, kivívni az emberek tetszését lehet, és talán néha kell is, de pontosan olyan, mint a 2,5 méteres ugrás. Lehet szép, tetszetős, saját rekord, de a túléléshez kevés. Akkor, amikor majd életünk végén visszanézünk, akkor nem az lesz a kérdés, hogy hány embernek tetszett, mert az kevés a folytatáshoz. A fő kérdés az lesz, hogy vajon Istennek tetszett-e? Vele van esélyünk a szakadék fölött.
