„A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” (25.)
„Móricka csalódottan jön haza az első tanítási napról, alig lehet hallani a szavát, nem éhes, nem szomjas, csak duzzog csöndben a szobája sarkában. Édesanyja hiába próbálja szóra bírni, majd amikor megjön az apuka is, a fiú végre megszólal. – Apa, te aztán jól átvertél engem! – Na de hát miért kisfiam – kérdezi megdöbbenve az öreg Móric a fiát. – Csak azért, feleli a fiú, mert te azt mondtad, hogy az iskola szuper lesz, meg, hogy az első osztályba lesz a helyem. Még hogy szuper hely, bementem abba a terembe ahol az volt az ajtóra írva, hogy első osztály. Tudod, hogy mit találtam? Fapadokat, meg kopott asztalokat, hát ez neked az első osztály?” Ez a kis történet a minőségről tanít minket, arról a fajta különbségtételről, amire manapság nagyon sokan már nem figyelnek oda. Mivel friss az élmény, csak a reklám kedvéért: hétvégén megebédeltünk Eger és a régió egyik legjobb éttermében, a méltán híres Imolában. Egyszerűen fantasztikus volt, minden íz a helyén, minőségi kiszolgálás, minőségi alapanyagok, valami olyan, ami kiemelte az étkezést és az ételt a mai „trashfood” kultúrából. Ami igazán jól esett, az-az volt, hogy nem kellett mélyebbre nyúlni a pénztárcában, mint általában, mert nagyon korrekt volt ennek a minőségi élménynek az ára. Azt hiszem, sok olyan embert ismerek, aki ugyanezért a pénzért inkább ment volna „Mekibe” vagy valami olyan helyre, ahol a pizza és a pörkölt egyszerre van az étlapon. Sokunknak szinte nemhogy nem számít, de egyenes zavaró az igazi minőség, már nem is tudunk vele mit kezdeni. Minőségi barátságok egyre kevesebbszer köttetnek, hiszen ott vannak a haverok, minek a minőségi párkapcsolat, amikor egy gyors „menet” ma már mindenkinek belefér. Nincsenek, vagy alig vannak minőségi TV műsorok, minőségi színészek, mert jó a ponyva és szimpatikus a sok ripacs. Merjétek próbára tenni a dolgokat, mert a minőség mindig kell, hogy számítson. Még egy olyan pillanatban is, amikor a tanítványok elújságolják társuknak, hogy látták az Urat, Tamás rá mer kérdezni a dolgok igazi minőségére. Milyen minőségben támadt fel a Messiás? Képzelet vagy valóság? Majd ha tapasztalom annak minőségét, akkor hiszek neki és hiszek nektek. Tessék példát venni Tamásról! A kételkedés az egyik legjobb minőségbiztosítás!
