„Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.” (35.)
Van bennünk, emberekben valamiféle mélyről jövő vágy, valamiféle ősi hajlandóság arra, hogy ne csak botorkáljunk egyedül a sötétben, hanem kövessünk valakit, aki előttünk megy, akire felnézhetünk, aki követendő példa lehet a számunkra. Ezért fontosak az apák és az anyák, vagy a nagyszülők, mert rájuk felnézve lehetne megtanulni, hogy mit jelentenek azok az ősi szerepek, amik nélkül nem működik egyetlen egy társadalom sem. Ezért lennének fontosak a vezetők, a politikusok, akik tartásukkal megmutathatnák, hogy mit jelent elvek mentén és nem a pénz és az önös érdek mentén vezetni közösségeket. Ezért lenne fontos, hogy a hírességeink ne celebek, hanem „példák” legyenek, akik követhetőek, akik képesek nemcsak önmagukat, hanem nagyobb célokat és eszméket is reklámozni. Azt hiszem, bármelyiket is vesszük nagyító alá, mindnél az a legnagyobb kérdés, hogy mitől lesz valaki követhető, mitől lesz valaki példa, mi különbözteti meg a celebet a példa értékű élettől? Mert sajnos azt is látni kell, hogy aki nagyon vágyik arra, hogy valakit kövessen, az nagyon sokszor nem válogat, hanem megy, akkor is ha celeb, akkor is, ha példa. Tele a média olyan megrendezett életekkel, akiket nem lehet és nem szabad követni, s mégis majmoljuk őket, megyünk utánuk, mert nincs jobb, vagy nem mutatnak jobbat. Ez a világ és a média stratégiája, olyat mutatok, aminél te csak jobb lehetsz, csak elfelejtik, hogy nekünk „példák” kellenek. Számomra a celebet a „példától” a hitelesség különbözteti meg, az a fajta hitelesség, ami ma csak keveseknek adatik meg. Hitelesség a fő kulcsszava azoknak az életeknek, akik képesek példává nemesedni, akik képesek élen járni, akiket érdemes és kell követni, hogy jobbá és többé legyünk. A hitelesség itt kezdődik: „Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz…”
