„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (5.)
Én annyira, de annyira naiv vagyok, hogy az már fájdalmas, és erre mindig a saját káromon kell rájönnöm. Beírtam a Google-ba ennek a mai kis „igetanulmányszerűmajdnemáhítatszabadstílusbanelbeszélve” írásnak a címét, remélve, hogy majd megkapom melyik szóból ered, latin esetleg görög megfelelők, világirodalmi példákkal szemléltetve etc.. Felejtsd el, hogy bármi ilyesmi benne lett volna az első 10 találatban, de volt ott furcsa kis ékszereket furcsa kis helyekre belövő cég, szexuális felvilágosítással foglalkozó oldal, végleges szőrtelenítés és még kivitelezhetetlennek tűnő tornagyakorlatok is, de amit én kerestem, az nem volt. Ugyanakkor, pontosan ez adta meg a választ a kérdésemre, hiszen ez bizonyítja, hogy mennyire nincsen közünk mindahhoz, amit az intim és az intimitás jelent és jelenthet. Az, ami intim, az nem világszenzáció, nem „közügy”, hanem mély és bizalmi viszony, legbelsőbb magánügy, sokkal több, mint amit ma ebbe a fogalomba látnak. Azt hiszem, amikor Jézus Krisztus azt mondja, hogy Ő a szőlőtő, tanítványai pedig a szőlővesszők, akkor megmutatja mennyire intim, mennyire bizalmi és mennyire mély az a viszony, amit Ő az övéivel akkor és most fenntartani akar. Benne lenni, meggyökerezve, ahogyan a szőlőtő és a szőlővessző létezése csak egymással és egymásban ér valamit, hiszen a szőlőtő nem terem gyümölcsöt, hanem a szőlővesszők képesek erre, de ha a szőlővesszőt levágják a tőről, akkor nemcsak, hogy gyümölcsöt nem terem, hanem elszárad és megy a tűzre, hiszen már csak ez az egy haszna van. Intim. Krisztussal ilyen kapcsolatot kell fenntartania a tanítványnak, s akinek ez megmosolyogtató vagy értelmezhetetlen, aki nem tud túllátni a szavak mára már bemocskolt és kiforgatott értelmén, az próbáljon valahogy visszatalálni a Krisztusban gyökerező élet csodás intimitásába.
