„Bizony, bizony, mondom néktek, közületek egy elárul engem.” (21.)
Nem tudom, te meddig bírod cérnával, nem tudom mi az, ami gyorsan kiveri nálad a biztosítékot, de szinte minden embernél megvan az-az egy-két dolog, amit képtelen türelemmel elviselni. Én például nem bírom türelemmel elviselni azt – már elnézést a kifejezésért – amikor valaki kifejezetten paraszt, és itt nem a földből élő munkavégzésre gondolok, hanem arra a döbbenetes emberi magatartásra, amely nem képes önmagán kívül másról és másokról is tudomást venni. Egyszer a fiammal vásároltunk, odaadtam neki érvényesíteni a parkoló cédulát, ő pedig nagy büszkén, hogy az apja ilyen felnőttes dolgot bízott rá, beállt az információnál kígyózó sorba. Sokan voltak, mindenki a parkoló cetlijét próbálta érvényesíteni, ő pedig illedelmesen haladt a sorral, ahol ő mindenkinek még csak a derekáig sem ért. Egy fiatal srác állt mögötte, aki észrevéve a fiamat, segített neki a felnőttek között eligazodni. Lehajolt, hogy valamit kérdezzen a kisfiamtól, eközben egy nő, aki nagy boldogan próbálta hazavinni a nehezen megszerzett vödrös narancsát, átnyúlt a fejük fölött, jó nagyot taszítva mindkettőn, hogy az ő parkolójegyét hamarabb érvényesítsék. A fiatal srác próbálta szóvá tenni, hogy talán nem így kellene, erre a nő annyit felelt, legyen a kisfiú meg maga is egy kicsit élelmesebb. Na, ez a paraszt, és ez az, ami nálam kiveri a biztosítékot. Akkor is ez történt, ki is voltam akadva rajta, de a fiam megnyugtatott: „Semmi baj apa, mi olyanok vagyunk, hogy nem haragszunk rá, igaz?” Olyanok vagyunk? Megbocsátók, ha kell hetvenszer hétszer is, mindvégig türelmesek, ha kell már-már súrolva a balekság határát. Arcot odafordítók, adakozók, mindenkit el és befogadók. Olyanok vagyunk. Olyanok, mint az, aki képes volt annak ellenére, hogy tudta ki az áruló, mindvégig szeretni őt, mindvégig türelmes lenni hozzá. Jézus Krisztus példája valamennyiünk számára követendő, hogy olyanok legyünk, mint Ő, képesek legyünk átlépni a saját árnyékunkat, s türelemmel is szeretni azokat, akiket az élet elénk hoz. Még ha igen nagy parasztok is!
