„Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” (41-42.)
Akkor, amikor fiatalokat próbálok meg rávenni arra, hogy merjék és akarják magukat helyesen értékelni és látni, és legalább annyira fontosnak tartani, mint amennyire őket Isten is fontosnak tartja, akkor mindig ugyanabba az akadályba ütközünk. Elhangzik szinte mindig a kérdés és panasz: Mitől leszek én különleges? (Ekkorára már rájönnek, hogy „…a menő cuccom van, almás a telóm, és a kinek mennyit keres anyuja…” című nagylemez nem jön be senkinek, és különlegessé sem tesz). Ekkor szoktam velük megnézni vagy nézetni a Kung Fu Panda első részét, ahol egy nagy kövér hájas panda rájön, hogy ő „ A Nagy Kövér Hájas Panda” és egyben a sárkányharcos, a kung fu megmentője. Mindezt akkor, amikor apja elárulja neki, hogy a különleges tészta levesének a titkos különleges összetevője a semmi. Elég, ha azt hiszik róla, hogy különleges és máris az lesz. Ezek után Po (így hívják a pandát) ráeszmél különlegességére, amiben csak hinnie kellett, és „szétkungfuzza” az ellenséget. Nincs titkos összetevő. Az esetlen, lusta panda, ahogy elhiszi magáról, hogy különleges, azzá is válik. A kamasz, aki megérti, hogy Isten különleges szeretete pont annak szól, ami ő maga, és nem kell megváltoznia ahhoz, hogy ezt elnyerje, hanem majd ez a szeretet változtatja meg őt, hasonló átalakuláson megy keresztül. Nem kell hozzá titkos összetevő, sem semmilyenfajta varázslatos dolog. Ez a „titkos összetevőmentes” átalakulás olvasható ebben a bibliai történetben, ahol egy fáradt, szomjas utazóból, egy megtűrt zsidó férfiból a világ üdvözítője lesz, egészen egyszerű módon. Elkezdenek hinni benne az emberek. Ő addig is az volt, nem kételkedett magában, s aztán szépen lassan ezt mások is felismerték. Nem kellett hozzá semmi, csak egy sokat próbált asszony, egy ártatlan hétköznapi beszélgetés, egy közösségben töltött két nap, sok kérdés, kevés válasz, és a történet záróakkordja ez: „… tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” Nincsenek titkos összetevők. Csak egyszerű gesztusok, őszinte szavak, együtt töltött idő és minden megváltozik.
