„A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos.” (19.)
Akkor, amikor a semmi és a fontos összecsapnak, a legtöbbször a semmi kerül ki győztesen. Legalábbis nálam. Sajnos. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy meg sem próbálom, egyszerűen valahogy ez az életem. De talán nemcsak az enyém. Amikor néha van egy tiszta pillanatom, akkor leülök, a kezembe hajtom a fejem és megkérdezem magamtól: mi a fontos? Aztán megkérdezem magamtól azt is: ma ezzel töltötted az időd, ma erre helyezted a hangsúlyt? A legtöbbször azt érzem, megint a semmik győztek, bennem, felettem és ki tudja még hol. Az időm és az energiám a legtöbbször elmegy a semmire, miközben a fontos dolgok mindig várhatnak. Meghallgatok mindenkit, de vajon azokra, akik a legközelebb állnak a szívemhez marad-e elég időm? Mosolyok és türelmes odafigyelésekkel telik a nap, még a hajléktalanhoz is kedves vagyok, aki minden áldott nap, aprót kér és kap… aztán meg azokkal kiabálok, akikkel a legtürelmesebb kellene, hogy legyek. Csak nézzétek meg az életeteket: mindig a fontos dolgok győznek? Vagy engedtek a semmiknek és semmiségeknek, amelyek az életünk tényleges alakulása szempontjából olyan kevés jelentőséggel bírnak? Látok magam előtt olyan embereket, akik nekifeszülnek a munkának, a családot hanyagolva, mert szolgálni, menni, tenni kell, pedig az első kérdés, amikor megállunk az Isten előtt az lesz: Mit tettél a családoddal? Túlórák, vállalások, mert a megélhetés illúzióját fenn kell tartani, s közben olyan kevés idő jut mindarra, ami igazán fontos. Ma az apostol szavaiból ezt tanultam meg: van a semmi, ami éppen olyan, mint a semmi, mivel egyik sem fontos. Tegyétek a fontos dolgokat, hogy ne kelljen majd pontosan a semmit szégyellni!
