„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” (1.)
„Egyszer egy férfi mivel rosszul érezte magát, elment a feleségével együtt egy híres orvoshoz. Az orvos megvizsgálta a férfit, elvégzett néhány tesztet, majd a következő hírt közölte a férfi feleségével: Kedves asszonyom, az ön férje súlyos beteg, sajnos fél éven belül meg fog halni. Az asszony teljesen összetört a hír hallatán. Az orvos folytatta: – Meg kell, hogy kérdezzem: szereti ön a férjét? – Mindennél jobban! – válaszolta a nő. – Rendben, mondta az orvos, akkor még van esély! A nőnek felcsillant a szeme, és rögtön reménykedően kérdezte: – Meggyógyulhat? Az orvos türelmesen válaszolt: – Meg nem gyógyulhat, de megfelelő bánásmód mellett, akár még 10 évet élhet. – Megfelelő bánásmód? – csodálkozott a nő. – Igen – mondta az orvos. – Kellő pihenés és nyugalom sokat segíthet a férje állapotán, éppen ezért a következőt kérem magától: Vigye haza a férjét, és bánjon vele úgy, mint egy királlyal. Főzzön neki napi háromszor meleg ételt, lesse minden kívánságát, folyamatosan legyen mellette, ne engedje, hogy megerőltesse magát, minden reggel és este alaposan át kell masszíroznia a férje egész testét, és mivel a szervezete gyenge, tartsa a lakást tisztán és pormentesen. A feleség csak nézett maga elé. – Én közöljem a hírt a férjével, vagy ön akarja? – kérdezte az orvos. – Majd én – felelte a nő. Belépve a férjéhez átölelte és ezt zokogta a fülébe: sajnos menthetetlen vagy, biztos, hogy egy fél éven belül meg fogsz halni.” Tudjátok, szolgálni másokat az sohasem duma, sohasem nagy szent szöveg, hanem mindig egyszerű tett, megannyi hétköznapi cselekedet. Krisztus szolgája az, aki mindig tesz a másikért, nem azt nézve mit kaphat, hanem, hogy mit bíztak rá és mit kell, hogy tegyen. Isten titkainak sáfára pedig az a szolga, akire többet bíztak, de többet is kérnek számon. Ő a szolgák „managgere”. Szolgálj! Aztán készülj, mert mi van, ha előléptetnek?!
