„Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.” (26.)
Még amikor aktív játékos voltam (na, ne nem kell a legrosszabbra gondolni, nem póker, nem játékgép és semmi illegális 🙂 ) nagy kedvenc volt a Hidden and Dangerous, ami azt hiszem akkori sikerét annak köszönhette, hogy a „menjünklövöldözzünkmintállat”játékhangulatot sikerült felcserélnie az „óvatosanrejtőzködvezuglapulósfejbelövős”már-már stratégiai tervezésre is ösztönző hangulatra. Ott nem lehetett az ellenséges vonalak mögé csak úgy besétálni: a küldetés teljesítéséhez álruha, rejtekhelyek, aprócska zugokban lapulás és egyéb praktikák kellettek. Azt hiszem, alapvető emberi érzést sikerült megragadniuk a játékkészítőknek: kerüld a feltűnést, maradj rejtve, a dolgok csak történjenek titokban. Aztán persze több ilyen ZUG-GAME (szigorúan védett szerzői jogdíjas szó, csak itt és csak nektek) is napvilágot látott (csak fanatikusoknak ajánlom a Hitman szériát végigjátszásra), kedvezve azoknak, akik szeretnek rejtőzködni és így végrehajtani egy-egy küldetést. Nos, Isten nem így „játszik”, és tőlünk sem ezt várja el. Nála nincs ZUG-GAME, hanem minden nyilvános, jól látható, észrevehető, tiszta és ezt várja el minden játékosától. Amit Jézus Krisztus tett, és amit Isten általa és benne véghezvitt azok sohasem „…zugban történt dolgok…” voltak. Keresztyénnek nem lehet „zugban” lenni, ez nem egy rejtőzködő életmód, hanem a lehető legnyilvánosabb. „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16) Ez az a nyilvánosság, amely hitelessé teszi a küldetésünk, mert így még az is belefér, hogy emberek legyünk: akik hibáznak, tévednek, de aztán újra megpróbálják, míg sikerre nem viszik az ügyüket. Egy fontos dolog maradt csak: ebben a GAME-ben sajnos nincs mentés. És a GAME OVER-t is csak egyszer láthatod.
