„Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett.” (29.)
Tudom ciki. De igyekszem büszke magyar lenni. Mert néha van mire. Amikor Angliában vagyok, és azt mondom magyar, mindenki mosolyogva „Puskás :)”. A németeknél mindenki azt sikítja felém „Goulashsuppe”, és vannak olyan országok, ahol az ember büszke az állampolgárságára. Aztán olyan helyek is vannak, ahol nem biztos, hogy felvállalnám, melyik ország polgára is vagyok én. Hát hiányzik az nekem, hogy erős, izmos ****** nemzetiségű (a sok csillag helyére tetszés szerint behelyettesíthető azon külhoni országok neve, ahol hasonlót tapasztaltál) fiatalember megkarcolja a kocsim, vagy felpofozzon, csak mert magyarul beszélek. Na persze, néha amikor elnézem honfitársaim, akkor is nagy kérdés, hogy felvállaljam-e mindig, hogy egy anyaszarvas tején nőttünk fel. Mert ciki. Néha nekem is. Egy olyan állampolgárság van, amely nem annak ciki, aki a magáénak vallja, hanem annak, aki nem. Mert ugye egy állam köteles megvédeni a polgárait, köteles jogot és igazságot szolgáltatni, esetenként gyakorolni és segíteni polgárai életét. (Ugye, hogy ciki! Mert ezt nem sok állam tudja.) Ha tehát egy olyan országnak vagy az állampolgára, amelyik elismert az előbb sorolt erényekben, akkor nem sok mindenki mer majd veled cicózni. Te büszke leszel, és nekik lesz ciki. Hogy melyik is az? Én egy ilyenről tudok. Mielőtt rákérdeznél, nem a római, nem a zsidó és nem az amerikai (mindenfajta átfedés és áthallás a merő véletlen műve). Annál ez sokkal jobb! Mennyei. A Mennyei Polgárok érinthetetlenek. Védi őket a jog, a törvény, a kegyelem és a szeretet. Mennyei Polgárnak lenni nem ciki. Legalábbis nem nekünk. Inkább azoknak, akik még nem azok.
