„Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt.” (23.)
Tudom, még nagyon sok van március 15.-ig, és nincs is talpon a magyar, én akkor is forradalmi hangulatban vagyok. Ebben nagy szerepe volt a munkatársaimmal és barátaimmal (hát igen, ilyen furcsa hely vagyunk, ez a két kategória egybe is eshet …) folytatott beszélgetésnek, ahol azon filóztunk, mi menthetné meg ezt az országot a közönytől, a „nemtörődömmásokkalmaxmagammal” gondolkodástól. A beszélgetés óta rágódom ezen, és azt hiszem, nekünk egy forradalomra van szükségünk. Nem fegyveresre, nem őszirózsásra, nem vörös szegfűsre és nem narancsosra, nem szónokosra, nem háborgósra, nem tv székház renoválósra, hanem arra a forradalomra, amit Jézus Krisztus kezdett el, és sokan követői közül folytattak. Ezt nem egy ember idézi elő, nem egy kis csoport, hanem a hiteles keresztyén élet. Ez az Úr útja. Ami abban az időben nem csekély zavargást, hanem valóságos forradalmat robbantott ki. Ahogyan egyre többen és többen kezdtek el az Úr útján járni megkérdőjeleződtek a világban az addig olyan „jól működő” modellek. Hirtelen elvesztette jelentőségét a pénz és annak imádata, mert elég csak az Istent imádni. Elvesztette értelmét a magamnak gyűjtögetés, mert jött helyette, hogy mindig lehet adni. Hirtelen jelentőségét vesztette a bőrszín, vagy az ideológiai különbözőség, mert aki az Úr útján jár, az szereti azokat, akik üldözik és imádkozik azokért, akik ellene vannak. Azok körül, akik az Úr útján járnak, forr és ég a világ, hiszen a sok-sok kicsinyes emberi játszma értelmét veszti. Ma ez menthet meg minket önmagunktól. Ha elkezdünk Jézus Krisztus nyomába szegődve az Úr útján járni. Egyre többen és többen, míg meg nem változtatjuk ezt a világot.
