„Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: „Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” És kérlelt bennünket.” (14-15.)
Az emberi leleményesség nem ismer határokat! Emlékszem mennyire meglepődtem akkor, amikor valahol azt olvastam, hogy a nagyon értékes festményeket úgy lehetett a legjobban elrejteni, ha ráfestettek valami egészen mást. Egy csodálatos kép, egy nagy művész remek alkotása, napok alatt át tudott valami gusztustalan csendéletté változni. Az meg, mivel ronda is volt, meg értéktelen is, nem kellett a kutyának sem. Hatalmas ötlet! De tényleg. Valami értéktelennel befedni az értékeset. Már látom is az erről szóló TV műsor címét: Rejtőzködő értékek. A keresztyénség nem ilyen, illetve ha ilyen, akkor nem keresztyénség. Jó-jó, megint kijelentek, de hátha elmagyarázhatom anélkül, hogy felkapnád a vizet. Nézd meg a szövegben szereplő nőt, aki megtérése és megkeresztelkedése után a következőt mondja: „Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, akkor legyetek a vendégeim.” Vagyis az, hogy valaki az Úr híve, Jézus Krisztus tanítványa, Isten gyermeke (ha még tudsz valamit, folytathatod vele a sort) az látszik. Nem lehet a drága és értékes keresztyén életet elrejteni, és elé festeni valami mást, valami értéktelent. Tehát, aki Jézus Krisztust követi, azon ennek látszania kell. És igen, határozottan azt gondolom, akin ez nem látszik, az (még vagy már) nem követi őt. A keresztyénséget nem lehet elrejteni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad elrejteni, hanem azt, hogy lehetetlen. A kezdő képpel élve: nem fogja be más festék. Látszik. Egy keresztyén pedagóguson látszik, ahogyan nemcsak tananyagot lát, hanem látja a rábízott életeket. Egy keresztyén szülőn látszik, hogy azzal a szeretettel szeret, amely nem rója fel a rosszat. Egy keresztyén lelkipásztoron (!) látszik, hogy igényesen készül a szolgálatára, mert Jézus Krisztus is ezt tette. Egy keresztyén fiatalon látszik, hogy kritikája mellé önkritikát is kapott. A keresztyénség látszik. Ahogyan a sötétségben a világosság. Ha csak sötétség van, akkor újra kell gondolnunk valamit.
