„… előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké…” (5.)
Azoknak, akiknek szenvedélye a főzés, tudják nagyon jól, hogy igazán jót, magas minőségű ételt, csak hasonlóan magas minőségű alapanyagból lehet csinálni. Kóstolj csak meg egyszer úgy hamburgert, hogy nem a „mekis” gyorsfagyasztott vackot eszed, hanem friss húspogácsából és házilag frissen sütött zsemléből rakod össze álmaid burgerét. Fantasztikus az eredmény. Vagy dobj össze egy sonkás pizzát, aminek te csinálod a tésztáját, házi sonkát pakolsz a tetejére és nagyi kertjéből szeded a tetejére a friss, zamatos paradicsomot. Nyami. 🙂 Szóval az alapanyagon rengeteg minden múlik, csak minőségből lehet minőséget. Elég nehéz elképzelni, hogy romlott húsból lehet tökéletes minőségű „hambit” csinálni, vagy ízetlen paradicsomból, fantasztikus spagetti szószt. Az ember is alapanyag. Ki ilyen, ki olyan. Amikor hívővé leszünk, vagyis elindulunk Jézus Krisztus követésére és Isten Lelke olyan tettekre indít, mint a másik ember feltétlen szeretése és önmagunk háttérbe szorítása, akkor – lelkesedésünkben – megfeledkezünk néha arról, hogy miből is lettünk hívőkké. Pedig nem árt mindig észben és szívben tartani, milyen alapanyagból is vagyunk. Nagyon sokszor „visszaköszön” ez az alapanyag, annak minden tulajdonsága, adottsága, amit egy kis hívő szósszal leöntve ideig-óráig lehet jól tálalni. De a hívővé válás nem csak szósz, nemcsak púder, hanem gyökeres átalakulás. Napi küzdelem azokkal a tulajdonságainkkal, amelyek romlottá tesznek, napi harc mindazzal, ami nem méltó a Krisztus tanítványához. Keresztyén életünk minősége azon is múlik, milyen alapanyagból vagyunk. Tulajdonságaink, érzéseink, családi hátterünk, mind-mind részei annak, amiből az Istennek nap, mint nap dolgoznia kell. Mindegy, hogy farizeus, lelkipásztor, pedagógus, evilági tini: mindannyian hordozzuk eredeti tulajdonságainkat, amikről nem szabad elfeledkeznünk.
