„A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.” (38-39.)
Hány és hány olyan helyzet van az életünkben, amikor szeretnénk jó döntést hozni. Amikor szeretnénk bölcsen és előrelátó módon dönteni, úgy, hogy nem csinálunk semmi hülyeséget. De akármelyik oldalról járjuk körbe a kérdést, érvek és ellenérvek sokasága után, mégsem tudjuk, hogy mit kellene tenni, vagy mit kellene választani. Persze szeretnénk rajta túllenni, de nem is akarjuk elsietni. Csak húzzuk, halasztjuk, várva, hogy majd az idő (amiről egyszer azt hazudták, hogy mindent megold) majd ezt is rendbe teszi. Aztán persze lesz valami: vagy mások döntenek helyettünk, vagy csak sodródunk. Kapunk sok okos tanácsot, és választani kellene belőle. A tanácsok mintapéldája az, amiről olvastunk a mai igében. Korának egyik legnagyszerűbb tanítója – Gamáliél – közössége elé áll. Először is, rendet és csendet csinál, kivezetteti az embereket a teremből, hogy ne zavarja senki és semmi meg mindazt, amit mondani akar. Aztán belekezd. Kedves mindnyájan! Mielőtt kinyírnátok ezeket az embereket, csak azért, mert idegesek vagytok rájuk, gondolkozzatok el azon, mit is tesztek valójában. Én már sok mindent láttam ezen a világon, és láttam, hogyha valami az Istentől van, akkor az célba ér, ha pedig valamihez neki nincs köze, akkor az elmúlik nyomtalanul . Emlékezzetek csak azokra, akik azt mondták magukról Messiások! Egyik sem él már, és követőik is szétszéledtek. Szóval a javaslatom a következő: hagyjátok őket békén, ha Isten velük van, akkor úgysem tudtok mit tenni, ha pedig nincs, akkor úgyis eltűnnek a történelem süllyesztőjében! Nem tűntek el. Gamáliel tanácsát Isten az élettel igazolta. Akár kapod, akár adod azt a tanácsot, előtte olvasd át ezt a történetet még egyszer.
