„Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, ezért Pilátus elcsodálkozott.” (5.)
Azt hiszem, éppen itt lesz az ideje, hogy leszokj a folyamatos mentegetőzésről. Születésed óta ezt csinálod, mindig csak mentegetőzöl, magadra vagy másokra kened életed összes problémáját, vagy ezeknek okát. Mindig más a hibás, vagy a körülmények, vagy az Isten, vagy néha te magad is. Mond meg őszintén! Számít ez? Fontos ez?! Mi lenne akkor, ha egyszerűen csak állnál csendben, vállalva mindazt, ami jön. Egyenes gerinccel, tudva, hogy nem kell minden dolog mögött hibást, vétkest, vagy bűnöst keresni. Nem kell minden tettünket vagy szavunkat, esetleg a minket ért dolgokat magyarázgatni. Megtörtént. Most pedig itt állunk, némán és csendben, azzal a méltósággal, amivel azok a férfiak állnak, akik tudják, hogy az életben nem mindennek van oka és miértje. Egyszerűen bizonyos dolgok csak úgy történtek és nincsen hibás vagy felelős. Jézus Krisztus koncepciós perének egyik legbeszédesebb jelenete az, amikor elhallgat. Amikor nem felel a vádakra, nem reagál a hazugságokra, sőt! Még a látszólagos felmentést vagy megmentést jelentő védőbeszédet is feleslegesnek tartja. Nem hibás Júdás, sem a számító és képmutató farizeusok, nem okolja az Istent, egyszerűen csak áll csendben. Jöjjön, aminek jönnie kell. „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” Ézsaiás 53:7 Nem gyengeség, nem férfiatlan meghunyászkodás ez, hanem csendes belesimulás az Isten akaratába. Van, amikor már nem számít ki a hibás. Van, amikor csendben kell lenni… teljesen… Isten a csendben is Isten marad!
