„Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.” (43.)
Jézus Krisztus látva a világon pusztító drogőrületet, úgy dönt, hogy az ellenséggel csak akkor veheti fel a harcot, ha megismeri azt, ezért leküldi az övéit a Földre, hogy szerezzenek be mintákat. Eltelik némi idő és szép sorban kopogtatnak a Mennyország ajtaján: Megjön Péter és bekopog: – Mit hoztál, Péter? – Egy kis hasist hoztam Marokkóból. Megjön János és bekopog: – Mit hoztál, János? – Hoztam egy kis kokaint Kolumbiából. Megjön Lukács és bekopog: – Mit hoztál Lukács? – LSD-t hoztam Amszterdamból. Megjön Júdás és bekopog: – Mit hoztál, Júdás? –Én semmit. De FBI!!! Mindenki a földre, kezeket a tarkóra… A Júdások és a módszerek nem változnak, csak átalakulnak, aszerint, hogy éppen melyik történelmi korszakot éljük. Akkor ezüstért csókkal, ma valami egészen másért s ki tudja milyen áruló jellel adják Jézus Krisztust el hűtlenné lett tanítványai. (Lehet, hogy az ezüst maradt, a pénz kísértő ereje ma éppen akkora, mint akkor volt). Szeretjük a világot úgy kategorizálni, hogy tanítványok és „nem tanítványok”, hívők és hitetlenek, miközben egy tanítvány számára kategóriát csak önmaga számára szabad felállítani. Hűséges vagy hűtlen tanítvány, ez a két kategória létezik. Ebben a tagadó vagy az áruló, a kardoskodó vagy a cserbenhagyó ugyanannak a hűtlenségnek egy-egy arcát veszi magára, akkor Júdás, ma én és te. Néha valamennyien magunkra vesszük az árulás egy álarcát, amikor tetteink, szavaink, érzéseink és gondolataink nem méltóak Jézus Krisztushoz. Ebben az számomra a legfélelmetesebb, hogy Ő ezt tudja, várja, készül rá, előre szól és figyelmeztet, s amikor megtesszük a magunk szörnyűségeit, Ő képes szelíden és megbocsátón ránk nézni. Júdás nem tudta elfogadni ezt a bocsánatot, később Péter igen. Hűtlen vagy hűséges tanítvány. Attól függ csak, hogy mersz-e engedni az ő bocsánatának.
