„Némelyek pedig maguk között bosszankodtak: Mire való az olajnak ez a pazarlása?” (4.)
Kérdezd meg magadtól, hogy te miért árulod el Jézus Krisztust? Ne mentegetőzz, nekem nem kell, amúgy is a te dolgod, de igazad van, legyünk politikailag korrektek, nehogy megbántódjon valaki. Akkor ma megkérdezem magamtól, hogy én miért árulom el Jézus Krisztust?! Mi az, amiért elfelejtem szavát, mi az ok, ami képes belőlem rosszallást kiváltani, amikor azt látom, hogy mások mennyire naivan képesek őt szeretni. Amikor valaki minden rációt és józan észt kizárva Jézusra pazarol időt, pénzt, energiát, miközben annyi minden mást is tehetne ezekkel. Valahol Júdásnál is ez volt az utolsó csepp abban a pohárban, hiszen ez után indul neki, hogy kiszolgálva a nagytanács akaratát elárulja Őt! Azt hiszem, akkor leszek árulóvá, amikor elfelejtem Jézus Krisztus igazi célját és küldetését. Amikor megpróbálom őt a saját kategóriám szerint látni, amikor azt képzelem, hogy ő ugyanazt gondolja dolgokról, mint én. Akkor leszek árulóvá, amikor elfelejtem, hogy ő Isten amúgy is mérhetetlen szeretetének túlzó pazarlása. Amikor elfelejtem, hogy semmi sem drága, ha róla van szó, s nincs az a túlzás vagy pazarlás, amit ne érdemelne ő meg. Ő, aki az életét adta értünk, ha úgy tetszik, pazarolta el értünk gyarlókért és esendőkért, szemöldököt húzogatókért, meg pazarláson duzzogókért. Jézus Krisztus maga a pazarlás. Akit ez rosszallásra indít, az nem biztos, hogy áruló, de az biztos, hogy még nem sokat értett Jézus Krisztus lényéből és küldetéséből. Amit nem értünk, az pedig veszélyes. Ami veszélyes, attól félünk. Amitől félünk, attól megpróbálunk elhatárolódni. Szemráncolással, szájhúzogatással, nem tetszéssel vagy akár a végsőkig menő tettlegességgel.
