„Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket.” (26.)
Sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy mélyreható elemzésbe kezdjünk a „hit” fogalom általános megértésének tekintetében. Ez elég tudományosnak hangzik, pedig nem az, max. csak magyartalan. 🙂 Szóval maradjunk az egyszerű és érthető fogalmaknál, hiszen a hit az sok minden, de semmiképpen sem egy bonyolult valami. A hit, egy egészen egyszerű viszonyrendszer, köztem és Közte. Hiszek benne. Hiszek neki. Olyan egyszerűen, ahogyan itt Jézus kezdi: Legyen Istenhitetek! Ami itt nem egy elvont fogalom, hanem egy oda-vissza működő rendszer. Nem rejtett és titkos valami, hanem jól látható, kézzelfogható valóság. A hit bizalom. Ha bízol valakiben az látszik. Látszik ahogy ránézel, látszik ahogy a közelében vagy, sugárzik rólad az a biztonságérzet, az a nyugodtság, ami azért van, mert van kiben bízni. A hit látszik. Ha másnak nem, de legalább önmagam számára. Jézus arra bátorítja az övéit, hogy éljék meg hitüket, hiszen az Istenhitnek mindig van lenyomata az ember életében. Erre jó példa a megbocsátás. Ha megbocsátasz, az azért van, mert hiszel. Mert neked is megbocsátott valaki, és el kell hidd, hogy ez ilyen egyszerűen megy. Ha pedig erre képtelen vagy, akkor még nem értetted és nem érezted meg, hogy mit is jelent hinni és bízni. Vagyis, akkor még nem engedted Istennek, hogy áttörje azt a falat, ami közted és Közte áll. Még nem hiszel. Finomíthatjuk, még nem eléggé. Habár, ha a hit bizalom, akkor jó kérdés, hogy lehet-e majdnem bízni… Hited próbája mindig az, hogy amit te kaptál, képes vagy-e ugyanúgy továbbadni másoknak is?!
