„Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.” (50.)
Lényegi különbséget és feloldhatatlan ellentétet, érzek a „showman” és a „sómen” között. Van ugye egyszer a „showman”, nálam az abszolút és az utolérhetetlen ebben a műfajban Fábry Sándor. Már ha van ideje készülni, meg, ha nem enged a tömegízlésnek, hanem mer igényes és intelligens maradni. Ez nála mindig kihívás, hogy tömegfogyasztási cikk lesz, vagy kevesebb alpárisággal, de igényes poénokkal operál. A „showman” szórakoztat, nevetett, esetleg tükröt tart elénk, hátha megláthatjuk benne vicces vagy szánalmas önmagunk. A „showman” addig maradhat szerepében, míg van show, meg van, aki nézi. Ha nem megy, akkor jöhet egy másik show, egy újabb szerep, újabb közönség, mert főleg nekik játszanak, a show nekik szól. A másik oldalon ott van a „sómen”, nálam az abszolút és az utolérhetetlen ebben a műfajban Jézus Krisztus. Volt ideje készülni, nem engedett a tömegízlésnek, és mindig igényes és intelligens volt. A „sómen” mindig önmagammal szembesít, rádöbbent, hogy kivagyok, megoldást és feloldozást kínál úgy, hogy közben mindig megmutatja az önmagát értünk adó Isten csodálatos képét. A „sóment” nem a közönség teszi azzá, ami, hanem a só, amelyet azért kapott, hogy általa kiemelje ennek a világnak az ízeit. Az embereknek és az Istennek is, ilyen „sómenekre” van szüksége, akik képesek jó ízükkel kiemelni mindazt a szépet és jót, amit Isten ennek a világnak adott. Óriási a kísértés, hogy Krisztus tanítványaként melyik kategóriába kerülünk: közönségnek, tapsért, pénzért, s ki tudja még miért játszani, vagy a bennünk lévő Istentől kapott sóval kiemelni a világ csodálatos ízeit. Jó a show és jó a só, de a különbség sajnos másban is tetten érhető. A show, ha nem megy, ha értékét vagy közönségét veszti „showmanestül”-mindenestül átalakítható, áttelepíthető. A só, ha ízét veszti, ott már nem sok mindent lehet tenni. Nem lehet áttelepíteni, nem lehet újrahasznosítani, lényegi funkcióját tekintve nem való már semmire. Az ízét vesztett „sómen” nem újrahasznosítható, ezért vigyázzatok a bennetek lévő sóra!
