„Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak.” (51.)
Bartimeus meggyógyítása előtt van egy furcsa epizód, ahol szinte szó szerint elhangzik Jézus szájából ugyanaz a nagylelkű kérdés: Mit szeretnél, mit akarsz, mit tegyek veled? Igaz ott többes számban, hiszen Zebedeus két fia támadja le a Mestert, némi mennyei helyezkedés reményében. Míg ezek karnyújtásnyira akarnak ülni Jézustól, vagy a közvetlen közelében, addig Bartimeus „csak” látni szeretne. Újra látni. Ahogy így elnézek kicsiny kis egyházam széles horizontja felett (azt meg hogy???) mégiscsak azt kell megállapítsam, hogy legalább ilyen széles a spektruma a Jézust bombázó kéréseknek, vagy csak az adott élethelyzeteknek, amik még megférnek a keresztyén református kategórián belül. Van, aki csak látni szeretne, visszanyerni a méltóságát, szeretné, ha megbecsülnék, esetleg rehabilitálnák, mások meg azon pöffeszkednek, hogy van-e még feljebb, vagy esetleg tovább… Nem is tudom, hogy melyik vakság a rosszabb: amelyik egy társadalmi ranglétra legaljára kényszerít, érzelmi vagy fizikai koldussá tesz, de ennek ellenére lelki szemeid mindig látják Isten Fiának erejét és hatalmát, vagy amelyik miközben láthatna, de mégsem lát, mert elvakítja önnön nagyságának illúziója. Néha azt látom, hogy az útszéli koldusok különb teológiát tudnak a magukénak és őszintébben látják Istent és kiáltanak Jézus után, mint egynémely hatalmasságok, akik miközben jobb és balkéz felől akarnak helyet foglalni, de még az irányokkal sincsenek tisztában. Azt nem tudom, a Zebedeus fiak hol fognak ülni, mint ahogy azt sem tudom én hol fogok, de azt tudom, hogy Bartimeus újra látott, mert Jézus az egyetlen, aki képes elvenni mindenféle ember mindenféle vakságát.
