„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (25.)
Hívő nagymamám akkor hagyta maga mögött a korábban lelki és szellemi otthonául szolgáló kegyességi irányzatot, amikor ott is felütötte fejét a „három P” rettentő és életromboló hatása. Gyerekként nem is értettem miről beszél, de aztán három nagyon fontos dolgot megtanultam tőle, amiknek akkor még nem sok köze volt egymáshoz, de aztán ahogy elmúlt a gyermeki naivitásom már össze tudtam ezeket kapcsolni. Az első, hogy – varrónő lévén – ő tanított meg cérnát tűbe fűzni, megvolt a pontos mozdulat és valahogy nem volt az a fonál vagy madzag, amit át ne lehetett volna fűzni a tű fokán. A második, hogy imádkozni mindig csak egy kicsivel kell többet, mint amiről azt gondolod, hogy már elég. A harmadik, hogy a hívő ember még jobban ki van téve a legegyszerűbb kísértéseknek és itt jön vissza a „három P” szomorú és ijesztő képe. Mert még a legkülönbek is nehezen tudnak ellenállni a pénz, pia és paráznaság valamelyikének, habár lehet az utolsó p-re ő egy másik, sokkal biblikusabb szót használt. Ezek azok, akik amúgy nincsenek messze az Isten országától, csak még nincsenek odabent. Mert ugye inkább királyság ez, mintsem ország, hiszen nem a területe számít, vagy nem az elhelyezkedése, hanem az, hogy van egy Uralkodója, helyesebben Királya. Mindegy, hogy mi kerül közéd és a király közé, az elválaszt tőle, vagyis nem a királyod többé, vagyis nincsen helyed az országában. Ahogy Ő lesz az Úr az életedben, máris bent vagy. Mert a tű fokán a cérna átmegy, a teve rohadtul nem. Ajánlom a mai keresztyénség „három P”-és kis és nagy halainak, hogy ne elégedjenek meg némi „Jézus-szimpátiával”, mert abból csak tevegelés lesz, hanem vegyenek ki mindent az életükből, ami elválasztja őket Jézus Krisztustól… ja és imádkozzanak egy kicsivel többet, mint amennyit elégségesnek tartanak!
