„A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, mint annak a kiabálására, aki az ostobák között uralkodik.” (17.)
Azt hiszem nagyon sokat elárul rólunk az, hogy kikre is hallgatunk az életben. Ezt jobb helyeken tanácsadónak hívják, ha mondjuk a munkahelyi struktúrákat nézzük, de a legerősebb bibliai példában meg családnak hívták ezt a kört. Eszter könyvének a végén lóg egy hatalmas ember a fa tetején, ahova azért húzták fel – többek között – mert hallgatott a közvetlen közelében lévők tanácsára. – Messziről lássa mindenki majd, amikor az ellenségedet fellógatják, aki nem tetszik neked, akivel le akarsz számolni, hogy így jár az, aki…. Ismerjük jól a sztori végét. Vagyis a prédikátor bölcsessége abban van, már megint és még mindig, hogy nem az a kérdés ki milyen közel vagy távol van, ki milyen hangosan kiabál, vagy éppen halkan suttog, hanem az a kérdés, hogy miért hallgatsz rá?! Nem az ő hangja és motivációja a lényeg, hanem a te felfogóképességed, a szíved és az indulatod. Mert a bölcsesség és a nyugodtság nem olyan erények, amik csak a gazdagoknak, a törtetőknek vagy éppen a hangos többségnek vagy kisebbségnek adatnak. Persze kaphatják, de ne dőlj be a hangerőnek, a látványos showműsornak, hanem menj mindig a dolgok mélyére és keresd a felszín alatt azt a krisztusi bölcsességet és szelídséget, aminek nem a mások elvesztése, hanem a mindenki megtalálása a legfőbb motivációja. Mert hallgatni kell valakire, ez nem vitás. De nagyon nem mindegy, hogy kire miért hallgatunk, mert adná magát, hogy hallgass arra, aki már valaki, aki tekintélyes, aki király, de azért érdemes ránézni arra, hogy a bölcsek vagy az ostobák között.
