„Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel.” (6.)
Amikor az egyszerű férfiembernek szerelnie kellene gázt, vízt esetleg biciklit, akkor nagyon hasznos lenne egy kulcs, mondjuk francia, vagy csak olyan számú villás, ami nem egyel kisebb, mint amilyen pont neked kellene. De a haszonkulcs fogalma nem a szerelésről, hanem sokkal inkább arról a pénzügyi valóságról szól, hogy mi mennyire éri meg, esetleg mi mennyire térül meg és itt hosszasan lehetne beszélni nettó, bruttó, százalékszámítás és társai és mi ki tudja milyen fogalmakról, amikről beszélni sem tudnánk. Főleg, mert nem értünk hozzá!!! A Szentírás – miközben nem közgazdasági feladatgyűjtemény – érdekes módon még az ilyen nagyon hétköznapi témáknál is feladja a leckét mindenkinek, hiszen a világot teremtő Istennek miért ne lehetne akár erről és ezekről is véleménye? Ha pedig már van véleménye, akkor miért ne terjesztené ezt ki az élet mélyebb és átfogóbb valóságára is, elrugaszkodva a számok és a pénzügyek szűkre szabott keretrendszerétől?! Mert érdekes módon Isten ezt az egész munka, kereset, nyereség, bevétel, pénz cunamit egészen máshogy akarja láttatni az övéivel. Nem az az elsőrendű kérdés, hogy mennyit, hanem az, hogy hogyan! Vagyis, ha nyugodtan szerzel egyet, az sokkal jobb, mintha hajszoltan és erőlködve kétszer annyit. Amikor ezt Isten Jézusként magyarázza el, akkor sokszor jelenik meg ez a kép, amiben valaki csak a megszerzett javak nagyságában vagy mennyiségében tudja magát definiálni, miközben hiába nyered meg az egész világot, ha a lelkedben kárt vallasz, vagy ezt a lelket még este elkérik tőled és nincs holnap, ahol élvezhetnéd a megszerzett dolgoknak a gyümölcsét. Szóval Isten szerint a dolgoknak a haszna nagyon más, mint a világ szerint, a módszerek sokkal, de sokkal fontosabbak, mint az eredmény.
