„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (16.)
Biztos emlékszel olyan reklámszlogenekre, amik megmaradtak akkor is az emlékeidben, ha magát a terméket sohasem használtad. Valójában ettől volt jó maga a reklám, hogy még azokban is nyomot hagyott, akik a termékértékesítés fókuszából kimaradtak. Az oldspice termékcsalád egyik nagy mondata volt a “Bizonyíték nem ígéret.”, ami – legyünk őszinték – tette a dolgát, hiszen bekerült a köznyelvbe, viccelődtünk vele, beszéltünk róla, tehát működött. Nekünk keresztyéneknek azért is lehet fontos ez a szlogen (abba bele sem megyek, hogy Krisztus jó illatja kellene lengedezzen az Egyház körül, s nem pedig egy tömegsírfeltárás “ájere”) mert nekünk van valakink, aki az ígéreteken túl folyamatosan bizonyít nekünk és másoknak. Amikor Pál apostol leírja, hogy Isten Lelke bizonyságot tesz, Isten lelke tanúskodik, akkor ezt egy olyan jogi környezetben teszi, amikor a római család és örökösödési rendszerben, ha valakit örökbe fogadtak, akkor az mindig hét tanú előtt történt. Ez elsőre soknak tűnik, de pontosan az volt a lényeg, hogyha az apa már meghalt és vita vagy kérdés merült fel az örökösödést illetően, akkor ebből a hétből, mindig találtak kettőt-hármat, aki előlépett és a többiekkel együtt tanúskodott arról, hogy az illető ténylegesen, jogszerűen, törvényesen is az apa gyermeke. A Lélek és a mi lelkünk együtt tanúskodik arról, hogy mi az Isten gyermekei vagyunk. Az egyik tanú én magam vagyok, mert úgy élek, úgy viselkedem, azzal a szeretettel és alázattal, amit maga Jézus élt elém és vár tőlem. A másik tanú a Lélek, aki látva ezt a törekvést az életemben és látva Krisztus értem tett áldozatát, előlép és azt mondja: Nem szolga, hanem szeretetett és teljes jogú gyermek. Ez pedig már nem pusztán ígéret, hanem mert a Lélek mondja: bizonyíték…
