„…kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok.” (31.)
Általában nem lennék a politikusok helyében, de most, akinek különösen is nem lennék a helyében az a vezír alvezíre, helyesebben politikai igazgatója. Mert ugye az a nagyívű eszmefuttatás, amibe ő belecsapott Ukrajna meg 56 kapcsán, azt azért nagyon nehéz jól érteni és jól magyarázni. De most nem is ez a lényeg, hanem ezen aktuális és friss ügy kapcsán az-az adok-kapok, ami jól példázza egy keresztyén Európa keresztyén Magyarországának keresztyén közbeszédét. Mert amíg könyveket fóliázunk le, meg hittanórát viszünk minden kis iskolába, meg kritikai szemlélet alá vesszük az lgbtq+-xyz elvet és mozgalmat, aközben elfelejtünk egy nagyon fontos dolgot. A baloldali baromság éppen olyan fájó, mint a jobboldali és a jobboldali történelemhamisítás éppen olyan megrázó, mint a baloldali. Lehet Bibliával a kezünkben ítéletet hirdetni emberek felett az alapján, hogy mit mire cseréltek, vagy, hogy olyat tesznek, amit nem illik, csak ne felejtsük el, hogy a Biblia azt a sort, amit a homoszexualitással kezd, azt olyan emberi tulajdonságokkal zárja, mint a kíméletlenség, a szeretetlenség és az irgalom hiánya. Upsz… ugye, már nem is annyira egyértelmű, hogy akkor ki ítél meg kit és főleg az, hogy miért. Észre kellene már venni, hogy mi és ők ugyanazon az oldalon állunk. Nem vagyunk jobbak és ők sem rosszabbak. Mert az egyik oldalon ott magasodik Krisztus keresztje, kitárt karja egy világot ölel magához és a másik oldalon meg ott van mindenki, aki nem Ő. Péter a tanítvány és a kivégzést levezénylő katona egymás mellett állnak. Sőt! A két latorról, akiket vele együtt feszítenek meg azt olvassuk, hogy az egyik vele lesz a paradicsomban a másik nem. Nem a múltja és a bukása a döntő, hanem az, amit ez után tesz Krisztussal. Sohasem késő elfogadni Őt, csak annak, aki azt hiszi, neki már nincsen Rá szüksége.
