„Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.” (14.)
„Egy király azt álmodta, hogy látott egy királyt a mennyországban, és egy papot a pokolban. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy ez hogyan lehetséges, amikor is egy hangot hallott, ami ezt mondta: A király a paradicsomban van, mert tisztelte a papokat. A pap a pokolban van, mert megalkudott a királyokkal.” Tony de Mello
Általában azon szoktunk elcsodálkozni, ami nem illik bele a rendszereinkbe, ami nagyon más, mint amit csinálnánk, vagy amit tapasztaltunk, hogy mások csinálnak. A király azért csodálkozik azon, hogy egy másik király a mennyországban van, mert nyilván szeretne ő is odakerülni és azért csodálkozik, hogy egy pap a pokolra kerül, mert azt gondolja, hogyha valaki, akkor a papok biztos mennybe kerülnek. A magyarázat nem a csodálkozást szünteti meg, hanem egy még csodálatosabbra irányítja a figyelmet: a látott dolgokon túli nagy rendező elvre. Maga Jézus is használja ezt a módszertant a példázataiban, amikor is a megdöbbentő és csodálkozásra okot adó történet végén a magyarázat a még csodálatosabb Istenre mutat rá. Pilátus csodálkozik, azért, mert Jézus reakciója nem a megszokott: nem védekezik, nem gyalázkodik, nem magyarázkodik, pedig „mennyi mindennel vádolják!”. Jézus nem akar változtatni a helyzetén, nem akarja, hogy más történjen, mint amit az Atya eltervezett neki, s amiért véres-verejtékes gyötrődésében megharcolta azt, hogy az ő gyermeki akaratával szemben az atyai akarat győzedelmeskedjen. Pilátus csodálkozik, mert tudja és látja, hogy Jézus ártatlan és nem érti, hogy akkor miért nem védi meg magát, miért nem akarja elkerülni a szörnyű véget?! A Pilátusok csodálkoznak, mert eszköztárukban nem szerepel a helyettes áldozat fogalma, ahogyan C. S. Lewis írta meg csodálatos evangéliumi meséjében: a boszorkány nem tudja, hogy van egy nagyobb törvény, az ősi rend, ami mindent felül ír. Azt hiszem nagyjából ezen a szinten dől el, hogy mi Pilátusok, vagy mennybe készülő királyok, netalán pokolban sínylődő papok vagyunk vagy leszünk… beszédes, hogy min és mennyire csodálkozunk…