„Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.” (27.)
Azt hiszem a Macskafogóban hangzik el az a nagyívű beszélgetés, amikor is a velejéig romlott főnök, Fritz Teufel a beosztottját kérdezi meg, hogy a fejlesztőcsapat mérnöke által bemutatott rosszabbnál rosszabb projektek közül ő melyiket választaná. A beosztott, próbálva kibújni a felelősség terhe alól kínjában csak ennyit tud válaszolni: Nem értem a kérdést! Erre jön a zseniális válasz: „Safranek, ne tetesse magát hülyébbnek, mint amilyen!”. Ha Jézus látta volna a Macskafogót, ilyen egyszerűen is elintézhette volna a farizeusok átlátszó és primitív közeledését. Mert a kérdésben nemcsak a válasz van ott, hanem olyan fokú hozzá nem értésről tesz tanúbizonyságot, amit egy írástudó nem engedhetne meg magának. Nem baj, hogy hülye vagy, de egy szint alá még ti sem süllyedhettek. Persze Jézus nem így működik, sokkal árnyaltabban gondolkodik és még bölcsebben cselekszik. Akinek a csapdát állították egy jó kérdéssel az egész szituációt visszaforgatja a kérdezőkre, akik kínjukban, menekülve a felelősség elől vagy alól, a végén ennyit csak tudnak mondani: Nem tudjuk. Ebben benne van minden. A hülyeség, a rosszindulat, a kicsinyesség, az álnokság és a teljes alkalmatlanság, hiszen nem az utca emberét kérdezte Jézus, hanem azokat, akiknek tudniuk kellene. Főpapok, középpapok, talajmentipapok, vének, írástudók. Akiknek az a dolga, hogy felismerjék, hogy tudják, hogy megéljék, hogy hódoljanak. Nekik kellene a leghangosabban Hozsannázni, beállni Jézus mellé kihajigálni az imádság házába nem illő dolgokat, örülni és fennhangon hirdetni a megszabadultság csodáját. A papság bűne mindig ilyen egyszerű: Nem tudjuk! Pedig kellene…
