„Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. (19.)
Mivel kezdődik Jézus egyik leglátványosabb csodatétele? Azzal, hogy egy csomó ember kíváncsi rá és Ő is kíváncsi rájuk. Megszánja őket, gyógyít, tanít és aztán jönnek a tanítványok ezzel a szöveggel, hogy „késő is van, meg sötét is van, engedd el őket, hogy megszerezzék maguknak azt, ami az általános emberi működéshez kell.” Enni, inni, aludni. Azért is mellbevágó Jézus válasza, mert Ő ezt a feladatot a tanítványaira bízza: „- Ti oldjátok meg ezt a problémát.” A megoldás pedig nem lesz más, mint az emberi alkalmatlanság beismerése és a jézusi alkalmasság felismerése. Vagyis az engedelmesség és a hit kéz a kézben hozza létre a csodát. Mintha Jézus csodatévő erejének ez valamiféle „beindítója” lenne: Mi erre a feladatra alkalmatlanok vagyunk, de amit mondasz, azt megcsináljuk. Nem csak azt, ami tőlünk telik, hanem azt, amit Te mondasz. Előkerülnek a kenyerek meg a halak, leültetik a tömeget és megtörténik a csoda. Meg is fordíthatjuk: Miért nem történik meg a csoda olyan sok esetben? Mert nem valljuk be, hogy van még öt kenyerünk meg két halunk, nem visszük Jézus elé, nem ajánljuk fel, amikor azt mondja, hogy tegyétek ezt és ezt, akkor annak pont az ellenkezőjét csináljuk, aztán meg csodálkozunk, hogy a csoda elmarad. Sajnos nem okulunk, nemcsak a kenyerekből meg a halakból, hanem még abból se, amit annyiszor prédikálunk. Engedelmesség. Jézus parancsol és az ott lévők engedelmeskednek neki. Akinek le kell ülnie az leül, akinek dolgoznia kell, az dolgozik és a csoda zajlik, történik, hömpölyög, árad. A csodának is van kiváltó oka, és mivel ebben az engedelmeskedős sztoriban elég rosszak vagyunk, ezért Jézus lesz maga a „kiváltó”, aki megteszi értünk a legnagyobb csodát, hogy az engedelmesség már a hálából és ne a kényszer szülte félelemből fakadjon. Ez az evangélium!