“…és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál!” (41b)
Épp egy zseniális ifjúsági fesztiválon próbáltam megküzdeni az eső okozta zajjal, aminek feltett szándéka volt, hogy nem fog hagyni aludni egészen hajnalig egy nagyon fárasztó nap után. Ilyenkor imádkozol, hálát adsz, sorra szeded a napi történéseket és szépen lassan próbálsz végtelenül nyugodt maradni, mert az idegeskedés nem segíti a visszaalvás lehetőségét. Szépen lassan sikerült is buddhistára mantrázni magam, amikor egyszer csak a telefonom elkezdett – eddig számomra ismeretlen hangon – visítani, szirénázni úgy, hogy hirtelen felugrottam az ágyból és minden álom kiment a szememből. Öt perc vonyítás után nagy nehezen sikerült kikapcsolnom, másnap pedig kedves vendéglátóimtól azt is megtudtam, hogy ez a román állam hivatalos vészriasztása, ami figyelmeztet a közelgő veszélyre. Ez jelen esetünkben egy középsúlyú barnamedve volt, ami nyolcszáz méteren belül jött és azért volt a visítás, hogy még véletlenül se akarj a közelébe menni, meg lehetőleg ő is infarktust kapjon a riasztástól. Azt nem tudom, hogy mi lett a sztori vége, a medve jött vagy ment, kilőtték vagy elkergették, de a riasztás hátterében az a szomorú valóság áll, amit az itt élők napi valóságként tapasztalnak. Július elején egy medve halálra mart egy tizenkilenc éves lányt, aki egy népszerü és forgalmas turistaútvonalon közlekedett. Szóval amikor itt jön a figyelmeztetés, akkor arra érdemes odafigyelni, mert csakugyan az életed múlik rajta. Most jön a csattanó: Jézus ritkán figyelmeztet, de érdemes őt mindig komolyan venni. Jónás bekiabált az ellenség városába, nem tett jelet, nem tett csodát, nem támasztott fel halottat, csak elmondta mit fog Isten csinálni. Jézus viszont nem elmondta, hogy mit fog Isten csinálni, hanem megcsinálta azt, amit Isten mondott. Ninive jól reagált Jónásra, mi hogyan reagálunk Jézusra?!
