„Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.” (10.)
A pogány századosban van valami, amit Krisztus így minősít: „Izraelben sem találtam ekkora hitet.” Mit tudott ez a százados, amit a farizeusok nem? Mit tudott ez a pogány, amit a zsidók nem? Mi az, amit nem talált Jézus Izraelben? Egyszerű a válasz: ideológiáktól mentes, vallások megannyi köntösétől nem takargatott hitet. Ebben a századosban ott van az, ami nincs meg a vallásos farizeusokban. Ott van az, ami gyakran hiányzik a mi vallásos életünkből vagy a vallásos közösségeinkből. Hit, amelyhez nem tapadnak képzetek. Hit, amely nem racionalizál. Hit, amely mentes minden ideológiai sallangtól. Hit, amely egyszerűnek látja a világot. Hit, amely tettekkel bizonyítja nagyszerűségét. Ez a százados a valódi hívő példaképe, aki alázatos, nagylelkű, s annyira törődik embertársa javával, mint sajátjával. Aggódik, törődik a szolgájával, alárendeltje, s mégis felebarátként bánik vele, sőt! Megtesz mindent a megmentése érdekében. Nem számít a rang, vagy Róma, az elnyomó hatalom ideológiája, nem számít semmi más, csak szeretete, amely motiválja őt abban, hogy Krisztust keresse. S amikor megtalálja, természetes neki, hogy elég csak szólnia a Mesternek, és meggyógyul a szolga. Hite számára egyértelmű, hogy ahogyan Ő parancsol alávetettjeinek, a katonáinak, Krisztus úgy parancsol az egész világnak, hiszen minden a lába alá vetetett. És a szolga meggyógyul, és az élet megy tovább. Mert hit a szeretet útján terjed, és nem ideológiák vagy teológiák hallgatása révén. És a hívők mindazok, akik Istenhez hasonlóan éreznek és cselekszenek. Ideológiáktól mentesen, vallásosság nélkül, a szeretet mindent elsöprő érzésébe kapaszkodva.
