„Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (21.)
Vannak olyan filmcímek, amiket nem igazán sikerült a magyar szakembereknek jól lefordítani, vagy azért, mert a magyar címet inkább a film tartalmához próbálták igazítani, vagy egyszerűen csak be voltak szívva, vagy ki akartak szúrni a forgalmazóval. A „Gilmore lányokból” „Szívek szállodája” lett, a „Kocsimosóból” „Retkes verdák rémei”, vagy a „Bruges-ben” zseniális moziból „Erőszakik”. A magyarul „Kincs, ami nincs” című igazi apa-fia mozi Bud Spencerrel és Terence Hillel eredetileg azt a címet viselte, hogy „Aki barátot talál, az kincset talál”, de a fordító szakbizottság úgy döntött, hogy az emberi kapcsolatok fontossága helyett inkább az amúgy is központi poénra erősít rá, a kincsre, ami úgy van, hogy nincs. Jézus mondását hasonló elmésséggel szeretnénk félreérteni vagy félrefordítani, kinek-kinek vérmérséklete szerint kell a tompítás, mert azért ez elég kemény. Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. Jézus nem azt mondja, hogyha a kincsedet a megfelelő helyre teszed, akkor majd a szíved is a megfelelő helyre kerül, hanem arról beszél, hogy a kincsünk helye jelzi, hogy hol van már a szívünk. Vagyis vagy a földi dolgok vagy a mennyei dolgok, az a verzió nem fordulhat elő, hogy miközben a földi dolgok a legfontosabbak az életünkben, közben a szívünk meg majd az Úrért ég, blablabla… imádom a lánglelkű prédikátorokat, akiknek amikor beszélni kell róla, akkor a szíve a mennyben van, de amikor a számlát kell benyújtani, hirtelen a kincse annyira földi és földhözragadt lesz, hogy az még a nagy NER valóságban is fájdalmasan döbbenetes. Nem kell a kamu, erről beszél Jézus. Ami az igazán fontos, amiért mindent odaadsz, az van a szíved közepén és ott van a szíved, hiszen senki sem szolgálhat két úrnak.
