„Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (3.)
A napokban végigbogarásztam az egyházi fesztivál és összejövetel platform témáit és címeit, meg kellett állapítsam, hogy a névadási kreativitásunk átlagon felüli. Aki tudja mi az a szarkazmus, az most sóhajtson egy nagyot velem együtt és egyezzünk meg abban, hogy a tartalom biztos több és jobb, mint amit a cím feltételez. Mostanában nagy divat egyházi berkeken belül mindent úgy csinálni, hogy a szóvégi „ő” az mindenképpen felfelé mutasson. Vannak tök jó próbálkozások: RendítŐ, LelkesítŐ, MegmentŐ és persze vannak kudarcba fulladt ötletek is. Én, ha egyházi programot vinnék olyan városba, ahol erős a vegyipar, akkor az lenne a VegyítŐ, ha van cukorgyár, akkor ÉdesítŐ, ha sok a gyerekműsor, akkor IdegesítŐ, ha a szónok nem készül, akkor FélrebeszélŐ, a dicsőítés lehetne HergelŐ, az áldás EleresztŐ, ha szűkös az időkeret, akkor pedig FeszítŐ, habár ez utóbbi erősen áthallásos. Egy valami azonban biztosan nem lehet és nem jelenhet meg ezen az agyrém „névadósdi” játékban, ez pedig a MegterhelŐ. Mert a keresztyénségben nincsen semmi megterhelő, a legnagyobb terhet Krisztus vette magára, helyettünk, miattunk és értünk, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy viszont szeretjük őt, ez pedig nem megy máshogyan, csak úgy, hogy megtartjuk, amit kér. Szeret és mi teljesítjük a vágyát, hiszen az engedelmesség olyan a keresztyén ember életében, mint a szerelmes ajándék. Ha tudom, hogy a másik erre vágyik, miért ne adnám meg neki? Ebben nehéz nincsen, Ő mondja: „az én igám jó és az én terhem könnyű”. Ha valakinek esetleg az Istennek való engedelmesség mégis MegterhelŐ, akkor annak érdemes felülvizsgálni a Krisztussal való kapcsolatát olyan kulcsszavak mentén, mint: ElkeserítŐ, MegrémítŐ, ÁtverŐ, ElítélŐ.
