„Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk.” (23.)
Albert Camus méltán világhírű regényének főhőse egy Meursault nevű hivatalnok, aki miután gyilkossági ügybe keveredik és halálos ítéletet kap büntetésül, próbálja ezt az egész sztorit valahogy feldolgozni. Dióhéjban ennyi. Maga a szerző írja azt főhőséről (Amerikában megjelent regényének előszavában): „…ő…egy szegény, meztelen ember, aki olyan napot imád, mely nem hagy árnyékban semmit.” Camus sok minden volt, csak nem elkötelezett keresztyén és mégis olyan tiszta és világos, amit mond. Van olyan nap, ami nem hagy árnyékban semmit. Ez a keresztyénség fő üzenete, hogy a világosság a sötétségben fénylik, és így oszlik a sötét. A sötétség cselekedetei elválnak a világosság tetteitől, és szépen lassan kiderül, hogy ki hová is tartozik. Tim Keller írja egy helyen, hogy „A szeretet ellentéte nem a harag, hanem a közöny.” A közöny, amelyiket nem nagyon érdekli, hogy a szeretet az engedelmességben válik mindig valósággá. Ha szeretek valakit, akkor az a valaki fontos nekem, fontos az, amire vágyik, fontos az, amit akar. Ha nem fontos, ha nem számít, ha nem érdekel, akkor nem szeretem. Ez ilyen egyszerű. Jézust szeretni nem elég szavakkal, nem elég nagy eszmékkel, hanem nagyon is gyakorlati tettekkel lehet kifejezni azt, hogy szeretjük őt. Tenni azt, amit Ő tett, tenni úgy, ahogyan Ő tette, vagy csak egyszerűen engedelmeskedni neki. Minden más csak közöny. A közöny pedig nem szeretet.
