Hááát, elmúlt a nyár! Várj egy kicsit, hagyd magadban leülepedni a gondolatot! Véget ért a nyár! El tudod ezt hinni? Felfogtad?
Hurrá, a diákok visszamentek a sulijaikba! Túl vagyunk a nyáron. És, nem mellékesen, te, meg én, meg a többi ifjúsági munkás TÚLÉLTÜK!!!! 🙂 Végig csináltuk egy újabb nyár táborait és egyéb programjait! És hát, mielőtt véget ért volna egy tábor, már is azon agyaltunk, mit csinálunk majd ősszel, mi lesz a következő teendőnk. Örökös rohanás…
Így hát, ma arra bátorítalak, mielőtt a következő nagy esemény után rohannál, hogy állj meg, tarts szünetet és szánj néhány pillanatot arra, hogy megünnepeld mindazt, amit elvégzett Isten a szolgálatodban, a diákjaidban és benned!
Hajlamosak vagyunk a szolgálatunkban folyton nyomulni, újabb és újabb dolgokat tervezni, jobbakat, nagyobbakat, hangosabbakat. Egyébként ez az egyik dolog, amit nagyon bírok a szolgálatban…ezt az őrült, vad törekvést abba az irányba, amerre Isten a következő lépést mutatja. Sajnos azonban, hogy ez azt is jelenti a gyakorlatban, hogy időnként nehézségeink támadnak az örvendezés és ünneplés terén… mivel ahhoz, hogy azt megtehessük, le kellene lassítanunk, hogy emlékezni tudjunk, hogy visszanézhessünk… De én azt látom, és tanulom folyamatosan, hogy az ünneplés, visszatekintés, lassítás épp hogy nagyon is része az előre haladásnak. És amikor ezt átugorjuk, nagyon könnyen elveszítjük azt a mélyebb látást, ami megerősít bennünket abban, hogy miért is csináljuk azt, amit.
Szóval, ünneplünk… ünnepeljük az átalakulásokat…
…a szolgálatodban-
Nézz vissza az elmúlt 3 hónapra; összességében hol láttad Istent munkálkodni a szolgálatodban? Voltak olyan időszakok, amikor szám szerint érezhető volt a növekedés, vagy mély lelki növekedésben volt részetek? Volt olyan alkalom, vagy tábor, ami úgy tűnt, jelentős hatással volt a diákjaidra, vagy a gyülekezetedre? Ezek azok a dolgok, amiket meg kell ünnepelnünk! Össze kell gyűjtenünk a csapatunkat egy partyra! Ezek a pillanatok bátorítják és felfrissítik a vezetőket, és ez valami olyan, amiből nincs elegendő az életünkben.
…a diákjaidban-
Bár a szolgálatunk egészében lévő mérföldköveket vesszük számba és ünnepeljük, mégis kell legyen egy személyes vonala is ennek, amikor a diákjaink növekedését ünnepeljük. Van olyan diákod, akinek az életében, hitében nagy előrelépés történt? Vagy van esetleg olyan diák, aki életében először elkötelezte magát hitben? Ilyen esetekben az ünnepléssel megszilárdíthatjuk ezeket a döntéseket. A mások előtt mondott megerősítő szavak üdítően hatnak ezekre a diákokra. Vagy egy üzenet néhány nappal később arról, Isten hogyan is munkálkodik az életükben. Ne felejtsd el a szülőket is bevonni ebbe az ünneplésbe! Amikor őket is bevonjuk ebbe, azzal győzelmet hozunk egy család életébe és a szolgálatunkba is!
…önmagadban-
Mint mások vezetői, pásztorai hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy igenis figyeljünk oda és ismerjük fel az a munkát, amit Isten mi bennünk végez. Minden egyes héten azon munkálkodunk, hogy emlékeztessük a diákokat, hogy növekedjenek, hogy engedjék, Isten hadd formálja át az életüket. Ne feledkezzünk meg a magunk életéről sem! Növekedjünk és engedjük, Isten hadd formálja át az életünket! Tartsunk szünetet és emlékezzünk meg az útról, amin járunk! Dicsőítsük Őt azzal, hogy visszanézünk és ünneplünk!
Isten mindig annyira hűséges… és ahogy most visszanézek a nyárra, számtalan okot látok az ünneplésre! És őszintén? Folyton okot keresek egy partyra. Háát, tessék, van itt ok elég! 🙂
Fordította: Momo
