← Előző áhitat
Maradj talpon!
Következő áhitat →
Teljesség felé

Archívum

Tökfej

Thessz 5:12-22 Thesszalonika 5:12-22

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata…” (16-18.)
 
Mivel nekem október 31.-e a reformáció ünnepe, ezért nálam kicsit elcsúszik Halloween, a kettő együtt nem fér meg egy azon napon. Igaz az egész Halloween szellemiségébe már csak egy kis reformáció hiányozna, hiszen van benne egy kis kelta napisten ünnep, egy kis római gyümölcstermős feelingel fűszerezve, s korona képpen a keresztyén halottak napja van rá ültetve. Ebben a mixben szerintem lenne helye egy kis Luther féle humornak, legalábbis osztaná őket rendesen. Luther nincs, így ez a fajta osztás most rám marad, de csak módjával, hiszen nemcsak Halloween környékén van tele a világ tökfejekkel. Most azokról a tökfejekről lesz szó, akik közé néha én is tartozom, s mindazok, akik hasonló módon mixelik össze magukban a saját érzéseiket, vágyaikat és az Isten vélt vagy valós akaratát! (Ha valakinek gondja lenne a Tökfej elnevezéssel, kérem nyugodtan keressen valami számára elfogadhatót Jézus szavai között. Előszeretettel ajánlanám a "viperák fajzatai" vagy a "meszelt sírok" elnevezést a finnyásabb Tökfejeknek.) Mert mindegy is az elnevezés, hiszen ugyanazt az elvet takarja, azt az elvet, amit Jézus Krisztus sem tudott elfogadni és szótlanul hagyni azoknak az életében, akik teljes bizonyossággal hirdették, hogy tudják mi az Isten akarata. Bárcsak tudták volna, de helyette általában csináltak egy kis Halloween mixet, a következő recept szerint: egy kis Isten akarata, egy kis egyéni érdek, egy kis közmegegyezés, de ráírva nagy betűkkel már csak ez volt - Az Isten akarata! Ez tényleg tökfejség, pláne akkor, amikor elég nyilvánvalóan van egy könyv, ami - ha nem is mindig - de a legtöbbször teljesen és tökéletesen leírja, hogy valójában mi is az Isten akarata!