← Előző áhitat
Banzai
Következő áhitat →
la bella

Archívum

Minek?

Márk 9:14-29 Márk 9:14-29

„Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” (28-29.)

Baráti társasággal ültünk le vacsorázni, köztük papok, családtagok, ott illatozott előttem az olasz konyha méltán nagyra tartott műremeke, a pohárban a pannonhalmi apátság csoda rosé bora kínálta magát. Hihetetlenül jól telt az idő, nagy beszélgetés, parázs vita, véleményellentétek, aztán a kínos csönd, amikor mindenki azt várta, hogy majd a házigazda imádkozik evés előtt. A házigazda felnézett, majd csöndesen mondta: „Ha akartok, imádkozzatok, én nem szoktam.” Döbbent csend, értetlenség, aztán valaki bekérdezett: „Miért nem?” A válasz lényegre törő volt: „Minek? Isten úgy is tudja mit gondolok, a kaja meg nem lesz jobb tőle. Jó étvágyat”. Azóta is motoszkál bennem a történet, feszeng bennem a kérdés: mikor kell, vagy mikor nem kell imádkozni, mitől imádság az imádság, kinek is van rá igazán szüksége? Az igében nap, mint nap elmélyedők rögtön idéznék: „szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok” (1Thessz. 17-18), nekem meg mindig az jut eszembe, talán az lehetne kiindulópont, ahogyan ezt Jézus Krisztus is csinálta. Imádság és imádság között tényleg csak ennyi különbség van: a szavaimmal imádkozom csak, vagy az egész életemmel? Ha az utóbbi teljesül, akkor a vacsoránk házigazdáját teljesen megértem, ahol a hálaadás és az imádság az egész életet átjárja, ott szinte teljesen mellékesek a mások előtt kimondott szavak. Fordítva is igaz, ahol nem járja ját, ott a szavak már mit sem használnak. Ennek illusztrálására egy gyomorforgató élmény jutott eszembe, amikor sok-sok lelkész volt együtt, s egy vita hevében két atyafi igencsak kemény módon kezdte szidni egymást, emlegetésre kerültek ott felmenők és ősi foglalkozások, majd az egészet ezzel zárták le: „Akkor most imádkozzunk!” Minek? A kimondott sértést nem teszi semmissé, a szitkozódást nem oldja fel, így az imádság szavai is csak szavak. Az imádság több mint szó! S csak az ilyen szavaknál több, az élet minden szegletét átjáró imádság képes a legnagyobb csodákra, mert vannak élethelyzetek, betegségek, ellenünk törő erők, amiket csak az ilyen imádság tud el és kiűzni.