Loading posts...
  • Csacsi

    A fiú szenvedélyesen magához öleli a lányt, s ahogy végig simítja hosszú fürtjeit, elgondolkozik azon, hogy vajon mi is tartja őket össze. Ő kövérkés, szeplős, nem az a tipikus „álompasi”, miközben a lány, aki szereti őt, egy igazi bombázó, az a fajta, amit a magaféle srác nem kaphatna meg. Miközben így gondolkozik, eszébe jut valami, s a sejtés lassan tudássá nemesedik, s a tudás beszédre készteti. …

  • Közösségi szellem

    Gyerekkorom kedvenc vicce volt (és kéretik ebből semmi komoly tanulságot nem levonni) vagy inkább találóskérdése, hogy – Mi lebeg a tömegsír felett? A válasz a csapatszellem. Legalább olyan jó, mint a – Mi az? Csontváz a bokorban. A tavalyi bújócska győztese. Na, hát így mulattuk mi az időt kisiskolás korunkban, egy szebb és boldogabb hazában, de térjünk vissza a tömegsírhoz. …

  • Arányok

    Nem tudom, hogy mit is kívánjak neked és magamnak. Legyünk azok és olyanok, akiknek kevesebb, vagy inkább azok, akiknek több jutott. Persze tudom én, hogy nem kívánságműsor, de azért néha érdemes elgondolkodni azon, hogy lehetnénk a másik oldalon is. Mert akinek több jutott, annak többet kell adnia, s akinek kevesebb, annak kevesebbet. Persze az eredeti instrukció a választott nép törzseiről és a nekik adott birtokokról és városokról szól, de merjünk benne többet látni. …

  • Határeset

    Mivel ma is Black Friday van, vagyis Fekete Péntek, ami valószínű azért fekete, mert nemcsak az árakat gyászoljuk, hanem mindenkit, aki képes kevés százalék off miatt órákig sorba állni valamiért, ami amúgy nem is kell neki, ezért gyorsan mondom, írom, mert rohanok én is sorba állni. 🙂  Az a nagy bajunk, hogy képtelenek vagyunk a határokat az életünkben jól kijelölni. …

  • abcúg

    Biztos vagyok benne, hogy még azok is ismernek egy-két dallamot és szöveget az István a király rockoperából, akik amúgy nem csípik a műfajt, vagy a szerzőket, vagy nem igazán érintette meg őket annak a kornak a szelleme. Az én generációm betéve tudja az egészet, ha lehetne, akkor önmagammal énekelném el két szólamban azt, amit az ősbemutatón Varga Miklós és Sebestyén Márta énekelt. Érdekes módon a legkarakteresebb dalok nekem a Solt, Sur és Bese főurak élcelődései. …

  • Lengőajtó

    Megfáradva és megtörve szemlélem lakhelyem vendéglátóhelyeinek evolúcióját, ami azért is fárasztó, mert általában a színvonal pont olyan mértékben zuhan, mint amilyen mértékben az árak növekednek. Szóval az egyik ilyen évente csődbe menő és más néven újra nyitó étteremben lettem figyelmes a rendszeresen ismétlődő felkiáltásra: „Jövök!”. …

  • Részecske elmélet

    Nem győzöm azon csodálkozni, hogy a Mindenható Isten számunkra mennyire érthetetlen és értelmezhetetlen módon működik. Persze mindig is tudtam én, hogy amilyen messze van az ég a földtől kb. akkora a gondolati különbség Isten és ember között, de amikor ez konkrétan mérhető lesz az mindig ámulatba ejt. Ebben a mai sztoriban Izrael elmegy háborúzni, s nyilván a jelentős haderő eltörpül azon egyszerű tény mellett, hogy az Úr az, aki garantálja a győzelmet, az Ő jelenléte biztos záloga a sikernek. …

  • Sós vót

    Az ugye úgy volt, hogy egyszer a székely ember családjában igen nagyon megörültek, hiszen vénségükre mégiscsak rájuk tekintett az Isten, no meg dolgoztak is rajta becsülettel, szóval úgy volt, hogy babájuk született, méghozzá kisfiú. Vigyázták is, szerették is, a fiúcska pedig ahogy kell, nőtt, erősödött, ült, mászott, állt, járt, csak valahogy beszélni nem akart. …

  • Az ünnep ünneplése

    Hála legyen a Mindenhatónak, hogy valahogy elkerült az agyvérzés szele reformáció környékén, mert ugye az én fb falamon is megjelentek a „helówin kontra reformációs” idiótaságok. Mert amúgy mindkettő az, legalábbis a nyelvköszörülésnek ezen a szintjén. Mert aki magyar, meg református, az nem ünnepli a démonok, druidák, a gonosz, és a tökárusok ünnepét, hanem reformációt, mert ugye szentek sincsenek, tehát azt sem ünnepeljük. …

  • Osztatlan figyelem

    Nem is lehetne szebb folytatása a tegnapinak, mint a mai, követve ezzel Mózes negyedik könyvének szerkezetét. Mert tegnap arról volt szó – legalábbis remélem – hogy nem kellene azt a vacak mobilt mindenhová vinni magunkkal, mert néha jogunk van letenni a melót, nem olvasni emailt, csak úgy tenni-venni. Nem tudom nálatok, hogy van, de ha nekem van egy kis „melómeló” nélküli időm, akkor egyből nekiesek annak, amiben elmaradásom van, ami ugye nem szigorúan munka, de valakinek azt is meg kell csinálni. …