Loading posts...
  • Egy kis pihi

    A következő néhány napban egy szusszanásnyi szünetet tart az ÉRTEM szekció. No para, hamarosan visszatérünk! 😀

  • Gyakorlat

    Pistike hazamegy a suliból és mondja az apjának, hogy az egyik órán az elmélet és gyakorlat közti különbségről tanultak, de sajnos ő még mindig nem érti. Apuka gyorsan rögtönöz, hogy segítsen a fiának: – Na fiam. Menj oda anyádhoz, kérdezd meg tőle, hogy 1.000.000 Ft-ért, hajlandó lenne-e csókolózni bárkivel. Pistike odamegy, megkérdezi, anyuka válaszol: – Persze kisfiam, az rengeteg pénz, ránk fér! Pistike visszamegy az apjához, mire ő egyből küldi is tovább. …

  • Önkezűség

    Nem vagyok biztos benne, hogy mindenki számára ismerős lesz a helyzet, de ha a saját életedből nem is tudsz rá példát hozni, talán lesznek a környezetedben olyan gyerekek, akiken meg lehet figyelni ezt a jelenséget. Amikor „A” felségjelű kisgyerek akar valamit a „B” felségjelű kisgyerektől, s a legfrappánsabb megoldást választva megkéri „C” azonosítójú barátját, hogy keresse fel „B”-t, esetleg az általa megbízott „D”-t, hogy egyeztessenek az adott ügyről. …

  • Súgó

    Csortos Gyuláról mesélték (ha most nem ugrik be hirtelen ki az, akkor google a legjobb barátod, ha nincs időd, akkor legyen elég annyi, hogy zseniális színész, a ’31-es Hyppolitban ő a lakáj), hogy amikor a színházban játszott, akkor rendszerint felületesen tanulta meg a szöveget és mindig a súgóra bízta magát. Egyszer az Ember tragédiája nagy jelenetében, elsötétült minden, s a hatás kedvéért a súgólyuk kicsike lámpáját is le kellett oltani …

  • Napi betevő

    A mai intés nemcsak papoknak szól, hanem mindenkinek, akinek fontos az Isten gondviselő szeretete. Az a gondviselő szeretet, amelyik a teljes ráhagyatkozásban mutatja meg igazi önmagát. Isten mindenkori népének tudnia és értenie kell, hogy élete végső nagy biztosítéka nem az, amit önmagának összegyűjt és elraktároz, hanem az a kegyelem, amelyik minden napra kirendeli azt, amiből élnünk kell. …

  • Szándékos

    Az egyik nagy kedvencem az a sztori, amiben egy székely ember és a még székelyebb fia elmennek fát vágni az erdőbe. Vágják a fát, egyiket a másik után, s a székely egyre csak parancsolgat a fiának, hogy üssön nagyobbat, meg ne úgy fogja a baltát, meg ne sóhajtson akkorát, amikor odacsap. Na a fiú megunja, s egy óvatlan pillanatban aztán a balta fokával egy hatalmasat vág az apja hátára. …

  • Septa

    A Trónok harca megasorozat egyik csöndes és szürke kis epizódjában, az egykor fényes és dicső múltú királynőt Cersei-t egy apácának látszó szürke alak gyötri folyamatosan azzal, hogy börtönében azt ismételgeti neki: Confess, confess, confess. Valld be, valld meg, ismerd be. Persze a királynő kemény csaj, a folytatás pedig önmagáért beszél, de nem szpojlerezek, tessék megnézni, talán 5. évad közepe. …

  • Vérnyomásjavító

    Egy fárasztó nap után leeresztve, a szokásosnál is alacsonyabb vérnyomással révedtem magam elé, s mivel még dolgoznom kellett volna, ezért elhatároztam, hogy kicsit felturbózom a 80/42-t. Faluhelyen ilyenkor kimennek kicsit erőlködni az udvarra, fát vágnak, bikát szelidítenek, mittudomén, nekem a jól bevált módszerem ennél azért egyszerűbb. Csak felmegyek a fészbúkra és pillanatok alatt 140/80-ra emelkedik a mérhető értékem, mert ennyi ostobaságot csak ott tudnak összehordani az emberek. …

  • Hentessék!

    Egyszer a falusi plébános megszólta a gyülekezetéhez tartozó hentest, hogy nem illik olyan nagy hangon tréfálkozni a papság dolgaival, meg talán mesélhetne más vicceket is, a papos-apácás felhozatalon kívül, mikor a cimborákkal iszik munka után. A hentes – csodák-csodájára – komolyan vette az intést, s letette a nagy esküt, hogy igyekszik ezután jóba foglalni magát, s külön figyel majd arra, hogy kevesebbet tréfálkozzon az egyház dolgaival. …

  • Nem séfnek való vidék

    Szépen lassan sajnos megérem, hogy életem egyik legaktívabb szakaszának ikonjai sorra mennek el előttem, nem kis űrt hagyva ezzel maguk mögött és természetesen bennem. Színészek, zenészek, teológusok, és az én kis menekülő pályám – a főzés – nagy arcai, akik hatottak rám az emberségükkel és a szakmaiságukkal. Különösen is fáj Anthony Bourdain elvesztése, akinél jobb sült csirkét senki nem csinált, és aki őszintébben nem láttatta azt a világot, aminek ő is egyszerre szerelmese és betege volt. …