Áttét

„A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély.” (16-17b.)

A tudomány olyan csodákra képes, amelyeket néhány évtizeddel ezelőtt senki sem gondolt volna, az orvosvilág szinte mindenek fölé emelte az életben maradás furcsa eszméjét, azt meg tudjuk és látjuk, hogy milyen áron. Műtétek, gyógyítások, lehetőségek, s közben mégis, valahol megrázó, hogy vannak dolgok, amivel még az orvosok sem tudnak mit kezdeni. Persze, kutatják, keresik, kísérleteznek, gyógyítják, s mégis, a halálozási arány a mai napig az egyik legmagasabb az ismert betegségek közül. Sejtekben és az emberi szem elől rejtett színtereken zajlik a harc, így terjed a rák, sejtről-sejtre, szervről-szervre. Áttét, megállíthatatlan vagy menthetetlen, az egyik legszörnyűbb diagnózis. A betegség csak terjed és terjed megállíthatatlanul, felfal mindent, ami egészséges. Éppen ilyen az a tanítás, ami az Isten igazságát folyamatosan félremagyarázza, és csak terjed és terjed, míg övé nem lesz a győzelem. A hazugságnak ilyen a természete, egyre mélyebbre és mélyebbre hatol az emberek tudatában, míg le nem cseréli azokat az igazságokat, amiket Isten nagyon régen és nagyon mélyen az emberbe belerejtett. Ez a világ vevő a népszerű és üres fecsegésekre, amik látszatra hatásosak, ténylegesen azonban mérgezőek és tönkre tesznek életeket és közösségeket. Isten emberének nincs más lehetősége, mint kitérni ezek elől a dolgok, emberek, szavak és indulatok elől, mert még a végén a fertőzés őt is utoléri, aztán pedig csak terjed és terjed, megállíthatatlanul. Áttét. A munkára, a családra, a hitünkre, az érzéseinkre, míg a végén teljesen megbetegszünk, és akkor már nehéz gyógyulást találni és remélni. Nincs más ötlete az apostolnak, és azóta sem senkinek, csak ez az egy: TÉRJ KI!