Áldozatsegítés

„De ha az ország népe megy be az ÚR színe elé az ünnepeken, akkor aki az északi kapun át ment be imádkozni, az a déli kapun át távozzon; aki pedig a déli kapun át ment be, az az északi kapun át távozzon. Ne azon a kapun át térjen vissza, amelyen bement, hanem a szemben levőn át távozzon. A fejedelem pedig ugyanakkor menjen be, amikor azok bemennek, és akkor távozzon, amikor azok távoznak.” (9-10.)

Ha ma azt mondom, hogy áldozat, vagy megpróbálok erről a fogalomról beszélni, akkor az emberek többségének a kriminalisztika tárgyköréből jutnak eszébe esetek. Ki az áldozat? Lássuk. A csinos, fiatal lány sírva panaszolja a rendőrségen, hogy a sarki moziban kilopták a szoknyája zsebéből a pénztárcáját. – És nem vette észre – csodálkozik a rendőrtiszt -, hogy valaki a zsebében kotorászik? – Persze hogy észrevettem – feleli a lány -, de azt hittem, tisztességes szándékai vannak. Hagyok időt, hogy megérkezzen a lényeg. Az ember néha nem a körülmények meg a másik ember, hanem a saját maga indulatának az áldozata, legyen szó tisztességtelen vagy tisztességes szándékról. Ha úgy kérdezem, hogy mi az áldozat, akkor is a válaszok nagy százaléka nem vallástörténeti, hanem inkább pénzügyi-gazdasági: áldozatot hozok, lemondok, veszteség, ilyesmik. Egyedül a Szentírás az, ahol a kérdést mindegy, hogyan tesszük fel, mert a válasz ugyanaz mindkettőre. Mi az áldozat vagy ki az áldozat? Jézus Krisztus. Akinek „egyszeri és tökéletes áldozatával a bűnnek hatalmát és a kárhozatnak erejét” az Isten tőlünk és rólunk elvette. Mert a sokféle és fajta áldozat, amit az ókori népek vallásossága a magáénak vallott, néha nem a legtisztességesebb szándékról árulkodott. Kikényszeríteni az Isten döntését, jóvá tenni a jóvátehetetlent, kicsit hatni a Mindenre is hatóra. Ezért volt a választott nép életében rendre terítéken az áldozat kérdése, ezért születtek rá útmutatások, rendelkezések, akár olyan részletekbe menően is, mint, hogy ki melyik kapunk jöjjön be, s majd dolga végeztével hol menjen ki. A fejedelem mit csináljon egyedül, mit közösségben, mit mutathat be és hogyan és persze mit nem. Mindezt egészen addig a pontig, míg eljött Jézus, aki után már nem volt értelme semmilyen áldozat bemutatásának. Így az útmutatók is lerövidültek és leegyszerűsödtek, nincsenek már kapuk meg konyhák, meg húsok, hanem csak ennyi: fogadd el az Ő áldozatát. Hajrá!