Sirálypiszok

A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal. (28.)

Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri a jéghegy-elmélet ilyen vagy olyan olvasatát, vagy ha nem, a mondást már hallotta: „Ez még csak a jéghegy csúcsa.” Ami ugye azt jelenti, hogy amikor az ember lát egy jéghegyet, akkor tudatosítania kell, hogy a felhajtóerő és a nehézségi erő, meg a kiszorított víz tömege, továbbá megannyi titkos fizikai összetevő szerencsés vagy szerencsétlen együttállása nyomán a jéghegynek csak az egy tizede látszik ki a vízből, míg a kilenc tizede a víz alatt van. Ezért borzasztóan veszélyesek a jéghegyek, mert a látszó és érzékelhető vízből kilátszó kis csúcs, még azt az illúziót is keltheti, hogy „simán elférünk mellette”, meg „mit nekem te zordon jéghegyeknek zúzmarával vadregényes tája, tán csodállak, ámde nem szeretlek, s hajóm végül megjárja”. Most nem mennék bele abba, hogy a pszichoanalízis atyja Freud hogyan gyúrta ezt bele az ő kis agymenésébe, de minden jéghegy-elméletnek ugyanaz az összegzése: nagyon vigyázz azzal, ami látható és érzékelhető, mert ki tudja mennyi minden van még a mélyben. Nos kedves lelkes olvasóm, Ezékiel könyve ennek a legjobb példája. Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, mi aztán mindent tudunk mindenről, vagy mindenről is, beleértve ebbe a Mindenható Istent. Napjaink keresztyénségének egyik legnagyobb hibája, hogy teljes meggyőződéssel azt gondolja, Isten csak annyi, amennyit elmondott és kijelentett magáról. Pedig a „titkok éppen úgy az Úréi”, mint ahogyan „most még csak tükör által homályosan látunk”. Vagyis mi annyit tudhatnánk Róla, amennyit Ő elmondott magáról (megjegyzem ezt sem tudjuk és értjük sokszor), de Ő nem pusztán annyi, mint amennyit kijelentett önmagáról. Aki nem hiszi, olvassa el Ezékiel próféta könyvének ezt az első fejezetét, és meg fogja érteni miről beszélek. Sőt! Ha többször elolvassa, akkor rá fog jönni, hogy amit mi tudunk az életről, Istenről meg a világmindenség összefüggéseiről, az nem a jéghegy csúcsa, hanem csak a jéghegy csúcsán szinte alig látható egészen aprócska kis sirálypiszok…