locsogós karácsony

Akkor majd megtudja a mező minden fája, hogy én, az ÚR, teszem alacsonnyá a magas fát, és magassá az alacsony fát. Én szárítom ki a zöldellő fát, és én teszem virulóvá a kiszáradt fát. Amit én, az ÚR, megmondok, azt meg is teszem! (24.)

Vigyázat, politikai hirdetésnek is hihető, abszolút politikamentes gondolatcunami következik. Mert az úgy van, hogy már jó ideje nem követem a napi aktuálpolitika címszavait, persze néha-néha eljutnak hozzám is hangfoszlányok, de annyira nem ad hozzá az életemhez semmit, sőt. Inkább csak elvesz ez az állandó háború oldalak, meg felek, meg ideológiák között. De. A napokban szembe jött velem egy óriásplakát, amin egy politikus azt állította, hogy „Legyőzöm Orbánt!”. Az első, ami eszembe jutott, hogy november végén kutya hideg lesz, hiszen a népi megfigyelés szerint, ugye ha „Katalin kopog, akkor karácsony locsog.”. A másik gondolatom meg az volt, hogy mennyire hihetetlen ez a világ, amiben ennyire silány és szánalmas ez az egész politikai csatározás, ahol valakinek a legyőzése kampányszöveg lehet. Ezzel lehet szavazatokat szerezni, hogy valaki legyőz valakit, de tisztességes alternatív valóság, tervek, ötletek, szakmai célok nem is kellenek. Csak ennyi. Legyőzöm. Ha pedig sikerül, majd ráérünk kitalálni mit is csináljunk. De hát így megy ez. Oda-vissza. Pontosan ezek a pitiáner sztorik mutatják meg az életünk egy teljesen más dimenzióját, görbe tükröt tartva elénk a fontos és a kevésbé fontos dolgokról. Politika, pénz, hatalom, mintha a dolgok végső valóságán ezek tudnának bármit is változtatni. Mennyi energiát visz el, mennyi emberi kapcsolatot tesz tönkre, mennyi illúzió és hamis remény fűződik hozzá, miközben tanulhatnánk a múlt hasonló sztorijaiból. Tele a Biblia uralkodókkal, akik azt gondolták legyőzik, meggyőzik, megváltoztatják, majd kicselezik, és mindig az Istené volt az utolsó szó. Ez az utolsó szó akkor is, ma is ugyanaz: az élet az Isten kezében van, aki tesz királyokat, meg dönt királyokat, aki megteszi mindig azt, amit megígért.