Kívánós

Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az ÚR –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. (23.)

Előre is elnézést kérek minden kedves és kedvtelen ismerősömtől, akik esetleg rendvédelmi szervnél teljesítenek szolgálatot vagy egy kedves hozzátartozójuk vagy ismerősük teljesít rendvédelmi szervnél szolgálatot, vagy csak ismernek olyat, aki ismer olyat, aki rendvédelmi szervnél teljesít szolgálatot. Egy rendőrvicc fog következni, én is így találtam és természetesen, mint minden vicc, a valósággal és annak egyes elemeivel, még ha hasonlóságot is mutat, de csak vicc, komolyan. A rendőr találkozik a jó tündérrel, aki kedves, lelkes, végtelenül csinos, s ráadásul még tetszik is neki a rendőr. Éppen ezért a jó tündér így szól a rendőrhöz: – Mivel rendes vagy és becsületes ezért most kívánhatsz egy valamit és bármi legyen is az – kacér pillantással adva nyomatékot szavainak – én most azonnal teljesítem. A rendőr elgondolkozott, és katonásan összeütve a sarkát, tisztelegve a következőt mondta: – Akkor, engedelmével jó éjszakát kívánok! A jó tündér a rendőrt kívánta, a rendőr meg a jó éjszakát. Mert aki kikezdhetetlen, az kikezdhetetlen. Aki igaz, az igaznak járó sorsot kapja, aki igaztalan, annak pedig ehhez méltó sors jut. Legalábbis Ezékielnek erről beszél Isten és ezt bízza rá határozott üzenetként. Azzal a kiegészítéssel, hogy az, aki nem igaz, annak van esélye a változásra, az elfordulhat a korábbi tetteitől, s odafordulhat az Élő és Mindenható Istenhez. Mert Isten is kíván valamit és valakit, minket. Egytől egyig. Szívének legfőbb vágya, hogy újra olyan kapcsolatban legyünk vele, mint amilyennek ő megteremtette ezt a kapcsolatot. Ezt nagyon fontos megértenünk, hiszen nagyon nem mindegy, hogy mit feltételezünk az Istenről vagy hogyan látjuk Őt. Isten nem kívánja a bűnös ember halálát, Isten életpárti. Szóval van remény!