Nagykór(ú)ság

„Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok.” (11.)

Számtalan előnye van a kiskorúságnak. Minimális felelősség, általában készen kapod a dolgokat, nem kell a nagyok játszmáiban részt venned. Amit eléd tesznek, megeszed, amit kapsz, elteszed, amit mondanak, megcsinálod. Még ha néha a nagykorúság szorító teher is lenne, ugyanakkor tényleg az benne a jó, hogy a felelősséget is más viseli, mást kérnek számon, és ha elég jól lavírozol, akkor nagyon sokáig lehet abban a hitben élni: megéri kiskorúnak lenni. Persze előbb utóbb fel kell nőni, de az rengeteg bajjal és zűrrel jár, sajnos mindenkinek. Azt azért hadd említsem meg, hogy Jézus Krisztusnak nagykorú követőkre van szüksége. A gyerekek szemléltetni jók, miközben arról tanít, hogy engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, bizonyára térdére ültette a kis Weiszmüller Ábrahámkát, de aztán küldte is vissza szüleihez, nehogy őt is elhagyják a tömegben, mint Őt, akkor 12 évesen. Jézusnál a nagykorúság nem az életkort jelenti, hanem sokkal inkább a dolgokhoz való hozzáállást. Ki tehát a nagykorú? Aki nemcsak készen elfogadja a dolgokat, hanem utána megy, és megbizonyosodik annak igazáról. Pál olyan emberekkel találkozik, akik nagykorúak, meghallgatják amit mond, aztán megvizsgálják, hogy valóban úgy van-e! Pál bizonyságot tesz Krisztusról. Mi következik ezután? Oké, jaj de szépen beszélt az apostol úr! De most essünk csak neki a Bibliának, aztán nézzük meg, hogy úgy van-e! Nap, mint nap olvassák Isten Igéjét, hogy meggyőződjenek arról, vajon úgy van-e, ahogyan Pál mondja. Mi ennek a nagykorú viselkedésnek az eredménye? „…sokan hittek tehát közülük…” Meggyőződésem, hogy amikor ma arról beszélünk, hogy mekkora slamasztikában van az Egyház (igen jól tetszik érteni, az Egyház, beleértve minden felekezetet), akkor az ok, nem más, mint a sok kiskorú keresztyén. Meghallgatom, minden személyes meggyőződés nélkül elhiszem, jegy árát a perselybe bedobom. Ebből nem lesz növekedés. A fogyást meg látjuk. Tessék végre felnőni!