Mindennapi csoda

„Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által…„(11.)

Elgondolkodtam. A nem mindennapi csodákat mindig Isten teszi. Persze használja valakinek a kezét, a szívét, az eszét, a tehetségét és még ki tudja mennyi mindent. De a nem mindennapi csodákat mindig Isten teszi. Ezt meg is hagyom neki: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi…” (5 Mózes 29:28) Engem sokkal inkább érdekelnek a mindennapi csodák. Amiket nem az Isten tesz, hanem mi, egészen egyszerű, hétköznapi emberek. Mert ha vannak nem mindennapi csodák, akkor kell, hogy legyenek mindennapiak is, amiket a mindennapi emberek csinálnak. Minden nap szeretni, viszonzást nem várva, függetlenül attól, hogy milyen is a másik. Minden nap megbocsátani, akkor is, ha nem kérnek tőled, vagy belőled, és elengedni minden dühöt és jogos vagy jogtalan sérelmet. Minden nap segíteni, azoknak, akiknek kevesebb jutott jó szóból, lehetőségből, pénzből vagy csak az élet szép dolgaiból. Minden nap adni, mindenkinek és válogatás nélkül, magadból, az örömödből, az erődből, vagy éppen az erőtlenségedből és a fájdalmadból. Minden nap önmagadnak lenni, vállalva az utat, amin járnod kell, büszkén és egyenes gerinccel. Minden nap tisztességesen élni, nem lopni: időt, pénzt, türelmet és a lehetőséget másoktól. Minden nap egy csodát tenni. Ehhez nem kell Isten. Ő maga tiltotta meg, hogy állandóan vele takarózzunk, vele mentegetőzzünk, mindig „felvegyük” a nevét teljesen feleslegesen. Ő nem akarja, hogy mindig rá hivatkozzunk. Minden nap egy csodát. Ehhez csak te kellesz. A mindennapi emberek képesek mindennapi csodákat tenni. Amikor megkérdezik Jézust, hogy mi emberek hogyan is tehetünk csodát, Ő a leghétköznapibb dolgokról beszél. Egy pohár víz, egy elajándékozott ruha, egy pluszban megtett út, és ezeket mind-mind a másikért, ezek jelentik a csodát. Minden nap. Általad.