Bátorítás

„Ők tehát, miután útnak indították őket, le is mentek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak.” (30-31.)

Félelem. Nemcsak a Duracell nyuszikra jellemző tulajdonság. Nemcsak őket bénítja meg, nemcsak őket teszi tehetetlenné, hanem minket is. Félelem mindig és mindenkitől. Erre az alapvető érzésre épül fel mindaz, amit modern kornak hívunk. Ha félsz, akkor a legbelső motivációd az lesz, hogy biztosítsd be magad, érd el azt az állapotot, amikor már nem kell félned. Vagyis vedd körül magad olyan dolgokkal, amelyek a biztonság látszatát keltik. Így vásárlunk, költünk, építünk kis világot magunknak, de a félelmünket, csak ideig-óráig tudjuk jóllakatni ezekkel a dolgokkal. Aztán újra félünk, újra vásárlunk és minden megy a maga rendjében.  Sajnos észre sem vesszük, hogy lassan mindent áthat, mindent átjár, így viszonyulunk egymáshoz, a barátainkhoz, a szerelmünkhöz és még Ő hozzá is, a Szeretethez. Félünk mindig és mindenkitől és elhittük, hogy az Istentől is félnünk kell. Félünk, mert az hisszük, Ő csak szabályokat állít, Ő csak kér, Ő csak követel, és ha nem felelünk meg neki, akkor pedig büntet. A hiba nem az adóban, hanem a vevőben, vagyis a mi készülékünkben van. Emlékezzetek csak arra, amikor szabályokat állít, hol tízet, hol annak többszörösét, nem azért teszi, mert félelmet akar ébreszteni bennünk, hanem segít, hogy hozzá méltóan lehessünk hálásak neki. Hiszen azzal kezd minden szabályt, minden kérést, minden parancsot, hogy elmondja mit tett már értünk emberekért: Én vagyok a Szabadító Isten, aki megszabadítottalak téged a rabságból. Én vagyok a Szabadító Isten, aki megszabadítottalak Krisztus által önmagadtól, a sorsodtól és a félelmeidtől.  Nem azért vannak törvények és szabályok, hogy megkössenek, hanem, hogy segítsenek. Istentől nem félni kell, hanem engedni, hogy szeretetével körülöleljen minket. Engedni kell, hogy szeressen, mert a szeretet kiűzi a félelmet. Ez a legnagyobb bátorítás.