Don’t lie to me!

„Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.” (4.)

Sorozat független vagyok. Nem tudok könnyes szemmel meghatódni „Berényiék” kalandjain, nem jövök izgalomba „Bones” csontjait látva, és valahogy egyik „CSI” sem visz közelebb önmagamhoz, legalábbis az élő énemhez biztosan nem. Mégis, mostanában egy csak egy sorozat „…van talpon a vidéken, meddig a szem ellát puszta földön, égen…” a „Lie to me” avagy a „Hazudj ha tudsz”. Hogy mi nyűgöz le? Na nem a főhős már-már sármos borostája, nem is az, ahogy 5 cm-ről komoly ábrázattal néz bele a kamerába, imitálva  a gondolkodás apró jeleit. Sokkal inkább az emberi elme és kommunikáció ravaszsága. És mindig izgulok, vajon sikerül e kideríteniük egy-egy bűntény kapcsán, hogy ki is hazudik valójában. Keresik az árulkodó jeleket, a hangszínekben, a szájmozgásban, a testtartásban, egy-egy véletlen megjelenő izzadságcseppben.  Péter apostol nem hiszem, hogy nézte volna ezt a sorozatot, de a „Jézus életét” látta és ismerte. Tudta, hogy sok mindent meg lehet bocsátani az embernek, de azt, ha valaki Isten Szentlelkét akarja átverni, azt nem. Szavai nem is ítéletként, sokkal inkább fájdalmas diagnózisként hangzanak el, mint amikor valaki közli a halálos betegség köztudott végkimenetelét. Hazudtál Istennek! Az emberek előtt bármit eljátszhatsz, önmagadnak bármit bemesélhetsz. Te rendelkezel mindennel, amid van: javakkal, szavakkal, érzésekkel. De Istent nem tudod becsapni. Meg se próbáld. Hiszen pont azért küldte el Fiát érted, mert ismer, tudja, hogy milyen vagy. Szeretetére és Fiára mondasz nemet, ha megpróbálod. Így lesz minden önbecsapás, minden apró hazugság teljesen értelmetlen. Mert az, aki a legjobban ismer, minden hazugságod ellenére szeret. Kár lenne ezért a kapcsolatért. Nézd te is a sorozatot, és soha ne hazudj Istennek!