Jutalék

„Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre.” (8.)

Van már olyan, mert láttam, hogy „keresztyén közgazdaságtan”, aminek nem ismerem ugyan a részleteit, de már maga az ötlet is nagyon megtetszett. Néha megkísért ugyanis a gondolat, hogy a Szentírást nagyon szent és elvont szinten tudjam csak értelmezni, filozófiai mélységeibe elmerülni, miközben az egész a hétköznapi életünk leghétköznapibb dolgairól (is) szól. Kapcsolatokról, lelki és testi egészségről, pénzről, erkölcsről, s mindezeknek alapjáról: az Isten és ember kapcsolatainak különböző dimenzióiról. Ezért is jó a keresztyén közgazdaságtan, mert kimondja, hogy a pénznek, a vagyonnak, a megszerzett javaknak, igenis van köze az Istenhez, a hitünkhöz, s ahhoz, hogyan is látjuk magunkat az Isten-ember viszonyrendszerben. Isten szereti az övéit, s mindent megad nekik, amire szükségük van, sőt! Folyamatosan kapjuk tőle azt a jutalékot, ami a közvetítői munkánkért jár. Mert hiszen, minden amink van, s minden, amit kaptunk azért van, hogy másokat is segítsünk és támogassunk vele. Mindenütt, mindenkor minden szükségessel rendelkezünk, ami ahhoz kell, hogy a bőségünkből még jót is tudjunk cselekedni. Sok ember azt gondolja, hogy megkeresi, megtermeli magának ami kell, s ha minden jól megy, akkor egyszer majd lesz ereje, ideje és pénze másoknak is segíteni, adni, jótékonykodni. Ennek az a vége, hogy általában nem lesz, vagy nem annyi lesz, esetleg nem úgy lesz… A bibliai pénzügyi alapismeretek ezzel szemben arra világítanak rá, hogy minden „onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá”, mert „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”. Tehát mi csak átengedjük magunkon azt, amit kapunk, s bátran és tiszta szívvel adjuk tovább tudva, hogy aki ennyire bőkezű másokkal, az nekünk is megengedi, hogy megkapjuk a boldog élethez szükséges mennyei jutalékot.