Merre az arra?

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (21.)

Híres evangélista járt a városban egy evangélizációs kampány során. Úton a stadion felé, ahol az alkalmat tartották, az evangélista meg akart állni a postánál, hogy feladjon egy levelet. De reménytelenül eltévedt, és végül úgy határozott, hogy megkérdezi valakitől, hogy merre is menjen. Észrevett egy kisfiút, aki a járdán sétált. Odahajtott és így szólt: Elnézést fiacskám, nem tudod véletlenül merre van a posta? A kisfiú így felelt: Dehogynem. Forduljon vissza, menjen egyenesen az első lámpáig, forduljon balra és egy vagy két sarokkal arrébb lesz a jobb oldalon. Nagyon köszönöm fiam – mondta az evangélista. Egyébként – tette hozzá, átnyújtva egy szórólapot a fiúnak az evangélizációs istentisztelet hirdetésével – szeretnélek meghívni ma este egy alkalomra, ahol el fogom mondani, hogyan találhatod meg Jézust, mint személyes megváltódat! – Na, annak nem sok esélye van – mondta a fiú. Hiszen még a postát sem volt képes megtalálni!

Nem tudom kerested-e már magad elemi erővel?! Én szoktam. Nagyon el tudok veszni ebben a 2014-ben, az emberi kicsinyesség és rosszindulat útvesztőiben, néha nem találom a másik embert, nem találom magam és nagyon nem találom Istent sem. Miközben meg mások talán pont tőlem és tőled várnának útmutatást egy jobb és boldogabb élet lehetősége felé. Jó vicc, pont mi mutatnánk utat, mikor nemhogy a postát, de még önmagunkat sem vagyunk képesek megtalálni. Talán mert nem ott keressük magunk, ahol igazán vagyunk. Önértelmezés. Ki vagy te?! Keresztyén, de ez a válasz közel sem fedi mindazt, ami te vagy. Azt meg végképp nem, ami igazán lehetnél. Isten gyermekinek az életében eljött az ideje a továbbtanulásnak. Fejlődnünk kell, hiszen Isten fiai lehetünk. Akkor, ha döntünk Krisztus mellett, tudatosan elkezdjük követni őt, s kérjük és várjuk a Lelket, amely elvezet minket az istenfiúságra.