Photoshop

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal”. (19-20.)

Egy nagyon kedves és figyelmes orvos így szólt a betegéhez: – Kedves Uram! A vizsgálatunk kiderítette, hogy önnek igen komoly problémái vannak a gerincével. Mondhatnám azt is, hogy kóros elváltozást találtunk a gerince felső részén, ami akár még arra is engedne következtetni minket, hogy az ön élete – hogy úgy mondjam – közvetlen veszélynek van kitéve! De nyugodjon meg, nincsen semmi ok az aggodalomra, mert tanult kollégáim már kézbe is vették az ügyet, illetve az ön röntgen felvételét, s Photoshoppal kijavították a hibát, így ön most már gyógyultan távozhat intézményünkből.

Ne nevess, nem vicc! Annyira nem, hogy egyszer láttam egy DOVE kozmetikai cikk reklámjának a fotózását, ahol a képen szereplő csaj nem a testápolótól lett olyan csinos, hanem a Photoshoptól. Kisebb fenék, nagyobb szem, hosszabb láb, ilyesmik. Mert a lényeg nem a valóságon van, hanem a látszaton, amit meg akarunk mutatni a világnak. Egy aprócska adalék: Istent nem lehet Photoshoppal megvezetni. Nem érdekli a máz, a smink, az utólagos retusálás, hiszen látja az eredetit kívül és belül egyaránt. Neki nem érdemes képet mutatnunk, hiszen átverhetetlen, nem érdemes utólag mentegetnünk magunk, hiszen ismer minden motivációt. Nem érdemes szépnek látszani akkor, amikor a szépség nem belülről fakad, hanem utólagosan lett a torz belsőre odabiggyesztve. Nem érdemes eljátszani, amik nem vagyunk, hiszen Ő tudja is, meg látja is. Átalakítani pedig valóságosan és tartósan Ő tud egyedül, a Photoshoppos variáció elég veszélyes lehet.