Virológia

„Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (31.)

Attól tartok, hogy előbb vagy utóbb pontosan úgy fogok járni, mint Turbók Imre, alias Csoki, az Üvegtigris korszakalkotó magyar muviban. Amikor hősünk sokadjára megpróbál spanyol jövevényszavakkal operálni, a mindig lelkes büfésünk, Kakszi Lajos, vagyis Lali, a következő mondattal oltja le: – Csoki ne beszélj spanyolul! – Miért? – kérdezi Csoki. A válasz tömör és frappáns: – Mert nem tudsz! Szóval félő, hogy írok valamiről, amihez nem értek, vagy amit nem tudok, aztán majd megkapom a magamét. Már pedig sokkal több dologhoz nem értek, mint igen, így a mai témát is csak óvatosan járom körbe. A legpusztítóbb vírus van ma terítéken, ami csak létezett az emberiség történelmében. Kódnevet a virológusoktól nem kapott, így bátran hívhatjuk félelemnek. Pánik, aggodalom, félelem. Ami képes lerabolni a boltok polcait, felvásárolni a szájmaszkokat, magának gyűjteni mindent, azt remélve, hogy így talán túlélhet. A magamnak gyűjtés kultúrája és a fogyasztói társadalom alapvetően a félelemre épít. Rettegsz, de vannak olyan dolgok, pénz esetleg javak, amik a túlélés reményét rejtik, ha birtoklod őket. Nekünk keresztyéneknek azonban egészen más út adatott: az alapvető értékek felfedezése és megtartása, amiknek tetejére, ráadásul amúgy megkapunk mindent, ami a túléléshez és a boldogsághoz kell. A lényeg a „ráadás”! Nem azt mondja Jézus, hogy nem lehet szép házad, kerted, megtakarításod, ájfonod, meg ki tudja még mi. Azt mondja, hogy a fókuszban az Isten országának értékei kell, hogy álljanak: önzetlenség, másoknak gyűjtés, igazi emberszeretet. Aztán ha ez megvan, akkor kapsz ráadást is. Nem lerabolod, nem kiügyeskeded, hanem megkapod. Ez a vírus mentes élet receptje.